"1, Meggyőződésem, hogy Ungváry Krisztián, a korszakkal foglalkozó történész egyáltalán nem kollektív felelősségről beszél."Par idezet az eredeti cikkbol:
"A látogató azt hiheti, hogy a későbbi eseményekért csupán egy szűk, kis létszámú réteg tehető felelőssé, holott a valóságban ez épp fordítva volt. Az önvizsgálatnak, a katarzisnak a lehetősége így eleve elmarad. Annak fényében, hogy a zsidóellenes intézkedések vagyoni következményeinek több százezer haszonlesője volt, illetve hogy a kormánypártok a nyilasoktól zsidóellenességben csak csekély mértékben különböztek, a közölt tájékoztatás teljesen félrevezető."
"Ennek ellenére azokban a kerületekben, amelyekben egyéni jelölt is indult, a nyilasok átlagosan negyven százalékot kaptak. Teljesen szabad körülmények között akár a választást is megnyerhették volna. Erről a rendezők mélyen hallgatnak: érthető, hiszen amennyiben e kérdést tárgyalnák, fel kellene adni azt a szemléletet, amelyben a magyar felelősség tárgyalásának nem nagyon jut hely."
"A közélet állítólagos „anti-radikalitása” jól mérhető az eladott sajtótermékek jellegéből: míg a Magyar Nemzet olvasótábora nem haladta meg a százezer főt, addig a nyilas Pesti Újság 1941-ben is elérte a napi kétszázezres példányszámot. De nemcsak a nyilasok lapja hirdetett radikális és uszító antiszemita propagandát: a Virradat vagy a Magyarság ugyanabban a stílusban cikkezett, míg polgári-liberális írások szinte csak a Népszava és a Magyar Nemzet hasábjain jelentek meg."
Ebben a dologban Ungvary sem egyertelmu, mert a valaszaban:
"4. Nem állítottam sehol, hogy az egész magyar társadalom bűnös. Csupán azt állítottam, hogy Magyarországon az antiszemitizmus nem egy törpe kisebbség szenvedélye volt, és nem egyszerűen a német minták követéséből fakadt. A zsidóellenes intézkedésekből százezrek profitáltak, és a politizáló erők közül a szélsőjobb azon a választáson, ahol (rajtuk kívül) minden parlamenti párt, így a kisgazdák és a szociáldemokraták is szabadon szervezkedhettek, elsöprő eredményt ért el, és teljes politikai szabadság esetén a választást minden külső segítség nélkül is megnyerhette volna. Hiába érvel Schmidt Mária a kormánypárt 73 százalékos többségével, ha a választók egyáltalán nem ebben az arányban szavaztak rá, ráadásul a kormánypárti képviselők zöme a korabeli források szerint is szélsőjobboldali érzelmű volt."
Akar dodonaba elmehetne segedjosnak.
(nem szeretem ennyi kiemelessel telitenni egy szoveget)
