Persze, én is megállok, nem akarok megdögleni, de azért az durva, hogy mész az úton, Y alakban elágazik és egy gramm tábla sincs. Menjél paraszt, amerre jólesik.
Amikor én voltam a krasznahorkai várnál (a francia csávóval) akkor egy magyar szó el nem hangzott. Leültem az egyik puska mellé és le akartam rajzolni az elsütőszerkezetet. A majom szobaőr meg elküldött, hogy mit szólnak a többiek, hogy én ott ülök (gondolom ezt mutatta az eccerűje).
A Proszim-ügy úgy 1994 augusztusa körül lehetett.
Én nem mondom, hogy kedves ember (korábban már említettem egy kedves hölgyet Selmecbányán), de nem ez a jellemző. Persze, én is érzékenyebb vagyok, mert mást is utálnak, csak soknak fel se tűnik.
De mostmár ne offoljuk szét ezt a szenzációs topikot. Nem a szlovák surmókról szól ez, hanem rólunk magyarokról.