Nos a mai válasz:

Ami tiszta, és ami zavaros

NSZ • 2003. augusztus 11. • Szerz?: Ungváry Krisztián

(kép: Marabu)

Amikor megtudtam, hogy Schmidt Mária válaszol a Terror Házát kritizáló írásomra [Egy történ(elmietlen)ész kritikája, augusztus 9.], el?ször reménykedtem abban, hogy a kiállítók megértették cikkem mondanivalóját. Kíváncsi voltam arra is, találtak-e tévedést azokban az adataimban, amelyek alapján a kiállítást min?sítettem. Úgy látom, nem is nagyon értették meg cikkemet, és nem is nagyon találtak valóságos hibákat benne. Schmidt Mária kifogásait alaptalannak tartom.

1. Aki elmegy a Terror Házába, az látja, hogy a kiállítás a szovjet csapatok kivonulásával zárul. A kései Kádár-rendszer vizuálisan is helyet kap a levélcenzúra bemutatásával. Schmidt Mária ezzel kapcsolatos kifogása tehát alaptalan.
2. Nem az a probléma, hogy megadják a diktatúrák áldozatainak számát, hanem az, hogy nem végzik el az összevetést és a strukturális összehasonlítást. Ráadásul a gulág esetében a valós létszám sokszorosát közlik.
3. A látogató meggy?z?dhet arról, hogy a holokausztról sporadikusan fellelhet? információ elégtelen. Jellemz?, hogy Schmidt Mária egyetlen olyan példát sem hoz fel, amely a magyar társadalom felel?sségére utalna.
4. Nem állítottam sehol, hogy az egész magyar társadalom b?nös. Csupán azt állítottam, hogy Magyarországon az antiszemitizmus nem egy törpe kisebbség szenvedélye volt, és nem egyszer?en a német minták követéséb?l fakadt. A zsidóellenes intézkedésekb?l százezrek profitáltak, és a politizáló er?k közül a széls?jobb azon a választáson, ahol (rajtuk kívül) minden parlamenti párt, így a kisgazdák és a szociáldemokraták is szabadon szervezkedhettek, elsöpr? eredményt ért el, és teljes politikai szabadság esetén a választást minden küls? segítség nélkül is megnyerhette volna. Hiába érvel Schmidt Mária a kormánypárt 73 százalékos többségével, ha a választók egyáltalán nem ebben az arányban szavaztak rá, ráadásul a kormánypárti képvisel?k zöme a korabeli források szerint is széls?jobboldali érzelm? volt.
5. Ha Schmidt Mária figyelmesebben olvasta volna cikkemet, akkor tudná: én nem kifogásoltam, hogy a választások során akadályozták a nyilasokat, hanem csupán rögzítettem ezt a tényt.
6. A nyilasok nem a nácik kópiái voltak. A küls? jegyek részben a román vasgárdától (zöld ing), az ideológia pedig jelent?s részben Prohászka Ottokártól (hungarizmus) származik. Nyilas és nemzetiszocialista pártok Magyarországon 1920-tól léteztek, nem kellett ezért a nácikat másolniuk.
7. Schmidt Mária továbbra sem tudja bizonyítani azt az állítását, hogy a magyar közélet 1938–1944 között antiradikális volt. Az talán mégis jelent valamit, ha egy országban a sajtótermékek jelent?s része antiszemita és náci propagandát terjeszt.
8. A gulág-teremben a látogató számára nem derül ki, hogy a padlósz?nyegen jelzett helységek közül melyik miért szerepel fehér keretben.
9. A halálmenetekr?l közölt (kevés és elszórt) információ nem teszi lehet?vé, hogy a látogató megértse az ehhez kapcsolódó tragédiát. A kett?s mérce látszik abban is, hogy a gulág áldozatainak egész teremsz?nyeg jutott, a halálmenetekr?l pedig csak néhány információmorzsa található.
10. Egyes antikommunista ellenállókról azért írtam, hogy hatalomra jutásuk esetén ?k is terrort alkalmaztak volna, mert mint nyilasok vagy nácik egyszer ezt már 1945 el?tt megtették, vagy azért, mert közreadott programjukban ezt követelték. Az antifasiszta ellenállás kapcsán sehol sem állítottam, hogy az bárkit is felmentene kés?bbi b?ncselekményei alól, bár nagy különbség, hogy valaki el?ször ellenálló és utána tettes, vagy fordítva.
11. Nem elég, hogy a magyarországi németekr?l adott információk a Terror Házában tévesek és egymásnak is ellentmondanak, Schmidt Mária most is, ezen az úton is valótlanságokat terjeszt. Nemcsak a Parasztpárt, hanem eleinte a többi koalíciós párt is az összes magát németnek valló személy kitelepítését javasolta. Bibó István is rámutatott, hogy nem az emberbaráti szeretet, hanem a csehszlovák vezet?k által elindított deportálások állították le a magyar kormány kitelepítési akciót (ti. a svábok helyébe kívánták áttelepíteni a felvidéki magyarokat). Schmidt Mária jobban tenné, ha ebben az esetben feldolgozások helyett a forrásokat tanulmányozná.
12. Három kérdésben tévedtem: az ÁVH els? vezet?i közül nem mindenki volt zsidó származású. Tévedtem továbbá egy keresztnév és az egyik tanú foglalkozásának megjelölésében. E tévedések talán nem érintik alapvet?en cikkem mondanivalóját.
13. Bilkey-Papp Zoltánról Schmidt Mária valótlanságokat terjeszt, annak ellenére, hogy neki is átadtam az ezzel kapcsolatos iratokat. Sajátos, hogy ártatlan ellenállóként szerepeltet olyan személyt, akinek a rendszer ellen az volt a legf?bb kifogása, hogy „zsidók” csinálják…
14. Hadváry Pál a keleti fronton tömeggyilkosságokat rendelt el. Az erre vonatkozó bizonyítékokat 1998-ban publikáltam. ?t ártatlannak feltüntetni hamisítás.
15. A Magyar Közösség tagjai elleni eljárások irataiból kiderül, hogy Donáth antiszemita propagandát terjesztett. 1939 el?tt „csak” politikusként, utána képvisel?ként támogatta a zsidóellenes törvényeket, amelyekb?l jóval több volt, mint amennyit Schmidt Mária felsorol (csak néhány példa: a fajvédelmi, a zsidó földtulajdon kisajátítását elrendel?, az izraelita felekezet jogállását szabályozó és a honvédelmi törvények). Sajátos, hogy ártatlannak nyilváníttatik az a személy is, aki vezet?ként b?nrészes a zsidóság jogfosztásában.
16. A múzeum definíciója szerint „tettesnek tekinthet?k, akik a két (…) totális rendszer (nyilas és kommunista) létrehozásához vagy fenntartásához tev?leges segítséget nyújtottak, illetve a két rendszer valamelyikének közhatalmi szerveiben felel?s pozíciót töltöttek be”. A kuratóriumi tagok hozzátartozói közül egy karhatalmista és munkás?r, egy másik a nyilasok által létrehozott Dolgozó Nemzet Hivatásrendjének széktartója volt, egy harmadik személy (aki távolabbi rokon) a Belügyminisztérium azon osztályát vezette, amely a zsidóság deportálását irányította. A gyermekek természetesen semmilyen mértékben sem felelnek szüleikért, de kett?s mércére utal, ha csak a politikai ellenfelek szüleinek fotóit szerepeltetik a tettesek falán, miközben a tettes definíciója igen tágan értelmezhet?, és a kiállított személyek egyikénél sem szerepel, hogy az illet? milyen b?nöket követett el.
17. Fiala Ferenc kapcsán arra utaltam, hogy a múzeum inkonzekvens, amikor személyét a tettesek falán szerepelteti, mert Fiala a nyilasok uralma alatt embereket mentett, a nyilasuralom el?tti, valamint az emigrációs tevékenység viszont Schmidt Mária korábbi definíciói szerint nem tartozik a múzeum témái közé.
18. Schmidt Mária azt várja el, hogy amikor „bevált nemzetiszocialista különleges kezelésr?l” ír, akkor ne a megsemmisítésre gondoljunk, és amikor múzeumában az „átöltözés” teremben nyilas és korai ávós ruhákat jelenít meg egyértelm? pozícióban, akkor ne feltételezzük, hogy az egyikb?l a másikba öltöztek át. Itt válik a Schmidt Mária írása komolytalanná.
19. A szenvedés mértékének szempontjából lehet, hogy mindegy, de mégsem ugyanaz, ha valaki „áldozatot hoz” vagy „áldozattá válik”. Mivel az „áldozat” a múzeum kulcsfogalma, ezért különösen helytelen ezt összezagyválni. Ha Schmidt Mária számára az effajta különbségek „zavarosak”, akkor ne csodálkozzon, ha mondanivalóját félreértelmezik.

UNGVÁRY KRISZTIÁN
történész

dr. X