Én értem!
Aki évente, vagy többévente repül, ráadásul airport filmeken edződött, annak megbocsátható ha fél. Amikor földet ér a gép, akkor a tapssal szakad ki a feszültség: hálistennek vége.
Pedig a koca nem tudja, hogy még meg is kell állni a géppel :))))

Amitől én fexem ki (a taps nem zavar, mosolygok rajta, ha észreveszem), az, amikor lejön a gép a kifutóról és a bunkó nekiáll csomagolni, lökdösődik, aztán áll vagy öt percig, amig dokkol gép, hozzák a lépcsőt vagy odaillesztik a csövet.
Kitüremkedik a gépből, rohan az útlevélkezeléshez, lehetőleg első akar lenni, aztán ott dekkol a csomaghernyónál, amíg meg nem jön a poggyásza. (szintén magyar sajátosság, hogy tesséxíves körülállni a hernyót, az egész család, lehetőleg kofferkulival és bambulni, majd csodálkozva nézni azt, akinek jön a csomagja és rajtunk verekszi magát keresztül, hogy lekaphassa.)

Én szeretek utolsónak lejönni a gépről, amikor a csürhe már elvonult, sorbaállás nélkül kezeltetni, aztán helyet foglalni egy kényelmes ülésen, amíg elvonulnak drága véreim.