És ha már úgy általában az álmoknál tartunk, beszélek a saját álmaimról is.

Gyerekkoromban MINDIG ugyanazt álmodtam, mikor lázas voltam. Hülyén hangzik, de az volt az álmom, hogy a hátamra kellett vennem egy hatalmas bugyror, nagyobb volt mint én magam, és ezzel a teherrel együtt kellett - volna - átmásznom egy igen szűk lukon. Rémes volt, mert egyrészt tudtam, hogy ezt nem tudom megtenni, másrészt azt is tudtam, hogy akkor is meg kell tennem... a mai napig (55 vagyok) emlékszem ennek a gyerekkori álomnak a lidércnyomás szerűségére.

Én mindig álmodom, és gyakran emlékszem is rá.
Legkellemesebb álmaim közé tartozik az, mikor azt álmodom, hogy tudok kocsit vezetni. Egyszerűen beleülök, és a kocsi engedelmeskedik nekem - amúgy iszonyodom a kocsivezetéstől, soha nem tudtam megtanulni.
Vagy repülök. Teszek a karommal afféle úszó mozdulatokat, és minden nehézség nélkül úszom a levegőben. Ilyenkor mindig tudom, hogy álmodok, de álmomban mindig azon gondolkodom, hogy ha nem álmodok, akkor mi a fenének bajlódok a közlekedéssel, mikor ez így sokkal egyszerűbb...

Másfajta álmaim is vannak, de nem akarok hosszú lenni.