Az Aral tó leginkább a vízhiánytól pusztult ki. Ez egy lefolyástalan tó amit az Amu- és Szir-Darja táplál, de ezeknek a vize
egyre nagyobb mértékben került felhasználásra. Leginkább a növekvö öntözésre és a gyapottermesztésre fogják, bár nem
lehetetlen, hogy a folyóvölgyekben élö emberek számának 4-5 millióról 15-20 millióra növekedése is jelentös vízfelhasználással
járt. Olvastan egy 49-50-ben kiadott szovjet könyvet, amiben már megjósolták a tó kiszáradását, és a megoldást is megtalálták,
az északra tartó Tobol folyó vizének megfordításával akarták megoldani a problémát. Ez persze a zöldek szerint hatalmas
környezeti veszélyekkel és mérhetetlen természetrombolással járna (mellesleg megemlítve, az Aral tó eredeti élölényvilága a
sótartalom nagymértékü megnövekedése miatt nagyrészt kipusztult úgyhogy ennél jobban semmi sem veszélyeztethetné öket). A
tervet nem valósították meg, feltehetöleg nem volt rá elég pénz.
Persze lehettek ott vegyigyárak és biológiai fegyvergyárak is, bár nem egy kellemes félsivatagi vidék, Szibériában ennél kellemesebb
helyek is vannak.
Érdekes módón inkább az atombombával hozható összefüggésbe az Aral tó, mivel a korabeli szovjet állítások szerint az elsö
két atomrobbantásuk célja a tervezett csatorna kialakítása volt (az Aral tótól északra levö vízválasztó Turgaj kapu illetve egy
másik akadály eltávolítása- de ezek párszáz kilométerre voltak északra a tótól).