Szia Komancs!

Én nagyon szeretem a fiam, sőt imádom, de többet nem bírnék energiával. A lányok sokkal nyugisabbak, egyszerübbek. Nincs bonyolultabb, egy férfi léleknél.
A két pici tényleg fárasztó, és rossz érzés is, hogy bence szegény milyen sokat sír. Tanácstalan vagyok, az enyémek nem ilyenek voltak. Szörnyű, hogy nem tehetek semmit.

A suli egy hosszú történet. Hatosztályos gimibe járt. 8.-ig majdnem kitünő tanuló volt. Fejébe vette, hogy átmegy egy másik, túl menő, gimibe, mert én is oda jártam, meg matek tagozat volt.
Ott elvették a kedvét még az élettől is, nemhogy a tanulástól. Visszament 10.-ben a régi gimibe.
AZok viszont nem jó szemmel nézték. Igyekeztek kiszúrni vele. A betegségei (ájulások, migrén, asztma) miatt túl sokat hiányzott, vizsgázni meg nem engedték. A magántanulói kérelmét pedig elutasították.
Mindegy, tegnap volt jelentkezni egy szakközépbe, újra 10.-be, remélem most sikerül.
Ja, meg tavaly közbejött a baba. Egy tündéri kis baleset. :-)))
Tehát ő jó tanuló volt, csak szerencsétlenül jött össze. A második lány, sose volt jó tanuló, ő egy pokoli rossz tanítónő "áldozata". Olyan sebeket kapott elsőben, hogy sosem heverte ki. Iskoláról iskolára járt. Mostanra megtalálta a helyét, ő is 10.-be megy. Kb 3,2 volt az átlaga.
AZtán a két kisebb már Frainet iskolába jár, velük nincs is baj. A lány most megy 8.-ba, mindig kítűnő, a fiú az 5.-es lesz, neki 1 hármasa volt, meg 3 négyese. Fiútól egész jó, de tőle nem a maximum. :-(((
Ők ketten mentek az iskolával nyári táborba, Zánkára. Nem volt rossz, de elég drága.
Szia!