1.
Érdekes, nálam ez nem így van... Ha én önmagamban hiszek, akkor ezzel már eleve kizárom magamból az Istent. De más is lehet így vele, legalább is erre utal az a tény, hogy sok embernek csak akkor jut eszébe Istenhez fordulni, ha bajban van, ha már nem magától várja a megoldást....

2.

Hogy az Isten az embert a saját képére teremtette, attól még ők ketten semmiképpen nem egyenrangúak. Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek... De nem csak a jogok, a köteleségek is merőben mások - azaz az Istennek nincs semmi kötelessége az ember iránt, míg fordítva igen: tisztelni, becsülni, imádni, szolgálni stb. kell az embernek Istent. Nincs most időm kikeresni a bibliából azt az idézetet, ahol írja - az ura nem köszöni meg a szolgának a szolgálatot.

A két világ párhuzamát nem egészen értem. Az Úr égen-földön úr - az ember sem égen, sem földön. Az Úr azt csinál az emberrel amit akar - mint a köcsögös a köcsögével - a mennyben is, a földön is - az ember nem teheti ugyanezt sem az Istennel (mert az elérehtetlen számára), sem embertársaival, mert az embert megkötik az írott-íratlan törvények. Isten viszont a törvények fölött áll....