Ennek a koncepciónak egy nagyon fontos költségvonzata van.

A profi hadseregnek nagyon erôs légierôre van szüksége. Mert nincs jobb célpont a levegôbôl mint egy beásott páncélos. Már csak azért is, mert ez egy tank eredeti funkciójával homlokegyenest ellenkezô állapot. Mondhatni pazarlás. Beásni löveget kell.

Másrészt vajon miféle erôsítést tudna küldeni a NATO itt európában. Csak nagyon optimális esetben valósulna meg a kötelezô segítségnyújtás esete. Mivel egy háború kitörése soha nem annyira egyértelmű, hogy absztrakt tételeket lehessen ráhúzni. Ha mondjuk szélsôséges nacionalista szabadcsapatok mészárolnák a határontúli magyarokat, egy államcsôdöt éppen átélô anarchiába zuhanó szomszédnál, akkor mi mit tehetnénk a NATO segítségnyújtási kötelezettségének megôrzését figyelembe véve. Támadhatnánk e egyáltalán?
Így a hadsereg nem tudná megvédeni a határon túli honfitársainkat. Márpedig ez a mi realitásaink egyik sarkköve kell, hogy legyen. Persze ez nem választás kérdése.

És egyáltalán. Elgondolkodtunk már azon, hogy a NATO adott esetben működne e egyáltalán egy európai háború esetén? Annyira abszurd a gondolat, hogy a fejlett európában háború törjön ki (jugoszlávia többszörösen nem tartozott ide), hogy szerintem az európai gondolkodást bénítaná le egy háború a kárpátmedencében. Legalábbis egy idôre.