Én nagyon szégyellem külföldön, hogy magyar vagyok, ha nem kérdezik, nem is mondom meg. Ha magyar szót hallok, csöndben odébbállok. Pár éve egy útra Szlovákiában fizettünk be (így volt olcsóbb), külön élmény volt a sok tót között, nem akarok senkinek a nagy magyar lelkébe belegázolni, de sokkal kulturáltabb nemzet a magyarnál.
Mi, ahová csak lehet, kocsival megyünk, itthon kinézzük az utazási irodák által ajánlott szálláshelyek listáját, és azokat a városokat, üdülőfalvakat messze elkerüljük.
Az még hagyján, hogy a magyarok nyelvtudása szinte egyenlő a nullával, de hogy felnőtt ember ne legyen képes megtanulni 50 szót és 20 kifejezést azon a nyelven, ahová megy, az katasztrófa. Mert nem csupán az elmebéli képesség korlátozott voltát mutatja, hanem a végtelen igénytelenségét is. (Mi most Horvátországban találkoztunk egy szlovén házaspárral, egyszerű emberek, itthon csöveseknek néznéd őket. Kulturáltan beszélgettek, beszéltek angolul, németül és franciául - legalábbis ennyit biztosan.) Éppen valami tengeri állat tulajdonságait tárgyalgattuk, amikor egy félrészeg, hőbörgő, undorító társaság vonult el a hátunk mögött. Ki találja ki, honnan szalajtották őket. Elkaptam a szlovénok megvető pillantását, a beszélgetés abbamaradt, csakhamar összepakoltunk, és odébbálltunk.