Hát így tényleg nem lehet... Nekem fogalmam sincs, hogy mindezt most mire mondtad. Ne képzelj engem a ló túloldalára; senki nem beszélt anarchiáról meg hippikről. Talán hiába jegyeztem meg: nem azt mondom, hogy a szokások és mentalitások csupán másmilyenek, és ne volnának közöttük kártékonyak is meg gyümölcsözők is. Csak azt állítom, hogy ez egyáltalán nem olyan külsődleges dolgokon múlik, mint amilyen például a köszönés.

Ha érdekel, hogy valami hasznos-e vagy káros, akkor végiggondolod a következményeit. (Persze csak akkor érdekel, ha ez egyáltalán mérce.) Szimplán csak arra hagyatkozni, amit belénk neveltek, nem tűnik túl ésszerűnek.

Talán neked nem tűnt fel, de az emberek körülbelül fele tekint úgy a többiekre, mintha azoknak is az övéhez hasonló nevelést kellett volna kapniuk. Miután édesanyád intelmére hivatkoztál, okkal tételeztem fel, hogy te is így teszel.

Azt írod, addig tolerálod más kultúráját, amíg nem próbálja rád erőltetni. Ez rendben van. Én úgy vettem észre viszont, hogy az emberek ingerküszöbe egészen változatos ebből a szempontból. Van, akinek már az is erőltetés, ha tudomására jut a létezése. Van, akinek az, ha a szeme elé kerül. És így tovább.

Röviden a lényeg: nem merev szabályokat kell betartani és számonkérni, hanem igyekezzünk átérezni egymás helyzetét és a lehető legtöbb jót kívánni mindenkinek.