Nagyon érdekes édesanyád szerepe, több szempontból is.

Az anyák mindenféle ürügyet kitalálnak, hogy rakoncátlan csemetéjüket erre-arra szoktassák. Nemcsak gólyamese van ám, hanem komolyan és tartósan beetethető mítoszok is, például a "kultúremberek" kasztjáról, ahová majd bevesznek kisfiam, ha rászoksz a köszönésre. Kik azok a kultúremberek, és miért fontos közéjük tartozni?

Hasonlókat a legtöbb anya mond a gyerekének, bár lehet, hogy pont nem a köszönésről és a kultúremberekről.

Aztán ebből meg az lesz, hogy a csemete még felnőttkorában is kellemetlenül érzi magát, ha olyannal találkozik, aki másféle nevelést kapott. Te komolyan azt gondolod, hogy mindenkit édesanyád nevelt? Miért kellene úgy viselkedniük, mintha?

Nem azt akarom ezzel mondani, hogy az értékek relativisztikusak, hogy nincs jobb vagy rosszabb ember, jobb vagy rosszabb nevelés. Hanem azt, hogy az ilyen külsődleges dolgokon, mint pl. a köszönés, semmi sem múlik. Sokkal többet jelent, hogy mit kezdünk a kulturális különbségekkel, mennyi megértéssel, nyitottsággal fogadjuk.

A háborúkat például tipikusan az olyanok robbantják ki, akik azt hiszik, hogy amit a szüleik mondtak nekik, azt az egész világra nézve érvényesíteniük kell. Nem a nem-köszönő meg a kurvaanyázó emberek, hanem akik elhivatottnak érzik magukat valamilyen fajta kultúra terjesztésére.