Egy régi hozzászólásom, még mindig aktuálisnak tartom, ha már feléledt ez a topic.:

Tegnap vettem észre ezt a parttalan vitát. A fanatikus Omega-rajongók és Omega-gyűlölők között valahol középen helyezkedem el. Gimnazista koromban a nyolcvanas években kedveltem az Omegát, mert akkoriban csak magyar zenét lehetett beszerezni és az Omega sokkal nívósabb volt, mint az akkor futó Dolly Roll, Zizi Labor és Első Emelet, az LGT és más jobb zenekarok pedig MÁR nem léteztek.. Később megismerhettem a külföldi rockzene legjelentősebb alakjait (Sting, P. Gabriel, Kate Bush, Genesis, Yes, King Crimson, Suzanne Vega, REM, Supertramp, Dire Straits, Mike Oldfield, Jethro Tull, U.K., ELP, stb), akikhez képest az Omega valóban egy tingli-tangli -zenét játszó együttesnek tűnik. De egy-két állítással vitatkoznom kell.
SZÖVEGEK: Van aki azt írja, hogy Adamis után nem volt jó Omega-szöveg. Ez egy tipikus felületes vélemény, amit megrögzött LGT-sek próbálnak mindig az Omega lejáratására felhasználni. Ajánlanék pár címet ezeknek a z embereknek a figyelmébe: Az arc, Tizenhat évesen, Az utolsó óra, Három csendes nap, Az utolsó zöld levél, Időrabló, XX. századi városlakók, A madár, Metamorfózis II., Megszentelt világ stb. (Sülyi Péter), vagy Babylon, Harangok, Utolsó ítélet, Júdás (Trunkos András). Ezek bármikor felveszik a versenyt az Adamis szövegekkel, (akinek egyébként katasztrofális szövegei is vannak).
OMEGA KÜLFÖLDI TELJESÍTMÉNYE: Volt egy két angol nyelvű Omega felvételem (Time Robber, Gammapolis), amiről született angol nem gyanította (kipróbáltam), hogy nem angolszász zene. A külföldi nagy lemezboltokban, (különösen Németországban) az Omega cd-k még mindig külön névvel megjelölt polcon láthatók. (Egyetlen magyar együttesként). A volt NDK-ban és Lengyelországban idén sikerült fanatikus Omega-rajongókat megismernem. Ki lehet jelenteni: az Omega az egyetlen olyan magyar könnyűzenei csoport, aki nyugaton vitte valamire.
ZENEI KÉPESSÉGEK: Debreczenivel és Mihállyal semmi probléma nincs,abszolút biztos alapokat szolgáltatnak ehhez a nem túl bonyolult zenéhez. Sajnos a szólóhangszereken játszók nem tartoznak a virtuóz előadók közé, ez tény: Benkő csak bizonyos számokban (Nem tudom a neved, A holló) nyújt klasszis teljesítményt, Molnár pedig 1977 óta csak visszafelé fejlődött. Kóbornak már a nyolcvanas években is katasztrofális hangja volt élő koncerten.
PLAY BACK-SHOWk: Ebben van az Omega-gyűlölőknek leginkább igazuk. em csak a pécsi előadás volt undorító 1994-ben, hanem a 1998 márciusi "élő" Matáv-klubkoncert is a TV közvetítésében. Még a vak is látta, hogy csak tátognak. Hihetetlen kicsi zenei önbizalommal rendelkezhet az, aki ennyire nem mer játszani.
1999-ES KONCERT:
Csak a TV közvetítést láttam aznap (4 szám) és most (csütörtökön). A zenekar teljesítménye jóval jobb volt, mint 94-ben. A jobb és színvonalasabb számokat is válogatták össze.
Molnárnak volt egy két jobb megnyilvánulása, nem kellett alá playbackelni a próbák anyagából (Hűtlen barátok, Kötéltánc). Benkő önbizalomhiánya itt is meglátszott, csak a Nem tudom a nevedben nyújtott valamit, igaz ott nagyot. A többi szólót átengedte Gömörinek, amit nem kellett volna. Debreczeni viszont klasszis volt, látszik rajta, hogy rendszeresen dobol. Kóbor szerintem már manipulálva volt (nem az eredeti koncerthangot hallottuk), a két Petróleumlámpa (élő ill. novemberi tv-adás) videófelvételét összehasonlítva. A második részt azért várom, talán a SZvitet is lejátsszák, amit nagyon szeretek.
EGYSZÓVAL: Az Omega egy szerény zenei képességű de igényes zenét játszó együttes, akinek van némi egyénihangzása. Ez a többi magyar együttesről, akik csak stílusparódiákra képesek (LGT, Tátrai, Hobo) nem mondható el. Más kérdés, hogy az ilyen Mega-koncertek hánytatóan üzletiesnek tűnnek.