Én azt írtam, hogy az önazonosságtudat megőrzése senkitől sem vesz el semmit. A többségi nemzet az, amely választhat: vagy elősegíti ezt a folyamatot, vagy asszimilál. Az előbbi esetben partner, az utóbbiban ellenség. A kisebbségnek nincs választási lehetősége, mert számára már létkérdésként fogalmazódik meg, ha választásra kényszerül a magyarság vállalása és feladása között. A kisebbség érdeke, hogy a többségi nemzet partnerként azonosítsa magát, ne ellenségként. De ez nem a kisebbségen múlik - ez csakis a többségi nemzet döntése lehet. Az én nézetemben tehát két opció szerepel: az egyik a kooperáció (ami kívánatos), a másik a harc (ami viszont csak a többségi nemzet döntésétől, pollitikai céljaitól függ). Hol van ebben akkor az, ami téged Benes, vagy a szerb vérengzés logikájára emlékeztet? (Azt tudtad, hogy az albánok után a magyar kisebbség következett volna?)
A módszered az undorító, tamáska, amivel olyant próbálsz a más szájába adni, amit az nem is mondott. Mellesleg a te asszimilációról, önfeladásról vallott nézeteid azok, amik teljesen megfelelnek a benesi logikának. Ezzel kellene szembesülnöd mindenekelőtt.