Ellenben ha olyan társadalomban élnél, ahol heteroszexuálisként másodrendű állampolgárnak számítanál, ahol napi 24 órában azon kellene görcsölnöd, hogy "Úristen, le ne bukjak azzal, hogy már megint egy lánynak adtam puszit!" (feltételezve, hogy ffi vagy); ha a környezetedben olyanokat tapasztalnál, hogy egyesek az öngyilkosságot választják, mert a heteroszexualitásuk miatt kitagadja őket a családjuk; ha rá lennél kényszerítve, hogy magadba zárkózz és hazudj a világnak, pusztán azért, mert férfi létedre a nőkhöz vonzódsz, de ha ez kiderülne, diszkvalifikálnának az élet számos területén; ha az élettársadnak (mert házastársad nem lehet!) kihozott ajánlott levél átvételekor a postásnak azt kell hazudnod, hogy "én az unokatestvére vagyok", különben nem adná át ---

--- ha így telnének az életed órái, napjai, hetei, hónapjai, évei és évtizedei -- akkor valószínűleg te is felszabadultan állnál be az év egy napján egy olyan menetbe, ahol öntudatosan felvállalhatod azt, hogy "márpedig én heteroszexuális vagyok".

Amúgy ajánlott olvasmányként javaslom a Miért vonulnak fel a melegek?, ill. a Mire is vagyunk büszkék? c. írásokat.

zavar, ha (...) olyan személyeket próbálnak megkörnyékezni, aki nem vonzódik hozzájuk

LÁtod, látod: megint a kettős mérce! A heteroszexuális nőkkel hányszor, de hányszor fordul elő, hogy olyan férfiak tesznek nekik nagyon is egyértelmű ajánlatot, akitől viszolyognak, akit a hátuk közepére sem kívánnak -- vagy aki egyszerűen nem az esetük? Napirenden ismétlődő dolog. Mit tehet ilyenkor a nő? Megpróbálja értésére adni a közeledő férfinak, hogy ebből részéről nem lesz parti. Ezt a férfi jobb esetben elfogadja, rosszabb esetben (nem ritka!) megerőszakolja a nőt.

Ugyanez a paradigma működik akkor is, amikor egy homoszexuális ember ajánlatot tesz valakinek, akiről nem tudja (mert honnan a fenéből tudhatná, elvégre titkolózni kénytelen a melegek többsége!), hogy heteró az illető. Erre az illető heterónak úgy kellene reagálni, mint a heteró modell esetében a nőnek: sértődés nélkül megmondani, hogy "bocs, semmi bajom veled, de én heteró vagyok, úgyhogy nem jön össze a dolog". És nem úgy megélni, mintha emberi és férfiúi mivoltának teljességében alázták volna porig őt.

A két paradigma között annyi eltérés azért van, hogy a homoszexuális erőszakos nemi bűncselekmények száma elenyésző a heteroszexuális erőszakos közösülések számához képest.