Javaslatom a következő: próbáld meg, hogy ezentúl nem a "normális" szót használod, hanem a "leggyakoribb", "többségi", "megszokott" jelzők valamelyikét. Akkor amit mondasz, az helytálló lesz, viszont nem tartalmaz olyan (mellesleg hamis) erkölcsi értékítéletet, amellyel gyakorlatilag kinyilvánítod, hogy az illető szerinted egy emberi nulla. A "rendellenes" szót szintén visszautasítom: az általam ismert meleg párkapcsolatok között nem egy sokkal rendezettebb, harmonikusabb, kiegyensúlyottabb, mint az általam ismert heteró párkapcsolatok (beleértve: házasságok) némelyike.

Hogy mi a "korrekt tudományos vélemény" azt nem tudom, de ha csak vélemény, akkor nem tudományos.

Dehogynem. Csak valószínűleg kicsit elakadt a tudomány-fogalmad a XIX. századnál. :-)) Einstein, Gödel és Kuhn óta a tudomány sokkal alázatosabb...

Ha pedig állítás, akkor bizonyítható, vagy cáfolható.

Tévedés: matematikailag bizonyított (!) tétel, hogy minden ellentmondásmentes rendszerben megfogalmazhatóak olyan állítások az adott rendszer eszközeivel, amelyeket az adott rendszeren belül sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet.

a pszichológia pedig skizofrén

"A szkizofrénia esetében [...] a hasadás ugyanazon személyen belül a gondolkodási és érzésfolyamatok között áll fenn, úgyhogy felborul az összhang, amely egy személy gondolatai, érzései és cselekedetei között rendesen megtalálható." (STATT, D.A.: Pszichológiai Kisenciklopédia, Budapest, Kossuth, 1994.)

A fenti definíció tükrében elmagyaráznád nekem a fentebb idézett állításodat a pszichológia skizofrén voltáról, úgy, hogy én is megértsem?

Homoszexualitás területén biztosan nem vagyok túlművelt.

Feltétlenül tiszteletre méltónak tartom, ha ezt valaki elsimeri. Egy csomó dologhoz én is tljesen kutyaütő vagyok -- ezért nem is érzek ellenállhatatlan késztetést, hogy azokban a témákban nekiálljak osztani az észt. Van egy régi közmondás: aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul. Persze a homoszexuálisokról nagy mellénnyel véleményt mondani igen könnyű, kényelmes és gyorsan elvégezhető feladat. Elolvasni róluk 3-4 könyvet különböző aspektusból: na neeem, hát annyira nem érdekel, Isten ments, hogy értsek hozzá, jaaaj...! :-((

Persze, és a WHO nyilván kivette, mivel a tudomány alapvetően materialista, genomon, hormonon, meg ingerületátvivő anyagonkon kívül nem sokat tud mondani az emberi viselkedésről.

Ez tévedés. A genetika nyilván genomról beszél, az endokrinológia hormonokról, a neurológia ingerületátvivő anyagokról, de a pszichiátria a lélekről beszél, a viselkedésről és annak mozgatórugóiról. A mentális betegségek diagnosztikai kritériumai között semmilyen materiális megközelítést nem találsz. Ezzel szemben azt olvashatod Paraphiliák címszó alatt: "Lényegük a szexuális vágy/inger felkeltése olyan módon, amelyek kívül esnek a normatív szexuális magatartás módjain/tárgyain és többé-kevésbé zavarják a kölcsönösen kielégítő szexuális aktivitást. Ilyenek 1) nem-humán tárgyak, 2) a partner megalázása/kínzása vagy önkínzás, 3) gyermekek vagy más, nem egyetértő személyek bevonása."

Ennek mi köze a materializmushoz? És hogy fér bele ezen kritériumok közé a homoszexualitás? (Sehogy, azért nem is szerepel.) Amik szerepelnek: "Exhibitionismus, Fetisismus, Frotteurismus, Pedophilia, Sexualis Masochismus
Sexualis Sadismus, Transvetita Fetisismus („transvestitismus”), Voyeurismus
Egyéb (Máshová Nem Osztályozott) Paraphiliák."

A transzvesztitizmus diagnózisához, a félreértések elkerülése végett, az egyik diagnosztikai kritérium: „Az érintett személyek a mindennapi életben minden tekintetben ťátlagosŤ férfiak, és mindig heteroszexuálisak.”

Ami az „Egyéb” kategóriát illeti, ahhoz a kommentár: "Az általános kritériumokat kimerítő, más tárgyra irányuló Paraphiliák. Ilyenek pl. a Zoophilia, Necrophilia, Uro- vagy Coprophilia, Telefon-scatologia (szexuális tartalmú, rendszerint trágár, néha fenyegető-kényszerítő, máskor szexuális aktivitás részleteit, hangjait leíró-utánzó telefonhívások stb)."

Más kérdés betegség-ügyben?

Lassan a legértékesebb állampolgár a segélyből élő, kendert szívó, homoszexuális priuszos roma.

Jó kis gyorsfénykép a sztereotípiáidról. ;-)
Komolyra fordítva: a kisebbségek helyzetének esetenkénti túllihegése pontosan túlkompenzálást jelent: annak szerencsétlen, mesterséges kifejeződése, hogy normális, a hétköznapokba integrálható módon a társadalomnak nincs válasza ezen emberek életére -- ahogy neked sincs. Egy példa: amíg a halált az élet részeként tekintették, és a haldokló evidensen családja körében volt, ápolták, imádkoztak vele és érte, egyszóval amíg a halál nem volt tabusítva, mint napjainkban, addig nem is foglalkoztak vele annyit az emberek. Ma viszont: hatalmas cirkuszok az euthanázia körül, ötcsillagos temetkezési szolgáltatások, steril és szofisztikált elfekvők (nem Mo.-ról beszélek): rengeteg foglalkozás a halállal, épp azért, mert az emberek nem tudnak vele mit kezdeni. Mutatis mutandis, l. a többi kisebbség helyzetét.

A dolgozó, heteroszexuális, többséghez tartozó állampolgárok jogaival és életkörülményeivel még sosem foglalkoztak annyit, mint bármelyik kisebbségével

Ez általában így van: a problémák mindig csak szélsőséges esetekben jönnek elő, és amíg nem jönnek elő, nem is látszik probléma-voltuk. L. az egyház történelmét: egy-egy hittételt soha nem jókedvükben fogalmaztak meg az unatkozó atyák, hanem mindig válaszlépésként egy-egy eretnekség elburjánzására. Így működik az ember -- de ennek mi köze is van a melegek társadalmi integrációjához?

én támogatom, hogy mindenki kaphasson lakáshitelt. Miért nem kap, mi tiltja?

A jogszabály, amelyik megfogalmazza, hogy ki kaphat. Támogatod? Örülök neki. Gondolom, ez nem hallgatólagos erkölcsi támogatás, mint ahogy az ember a dél-amerikai esőerdők kiirtásának leállítását támogatja. Hisz amíg esőerdő-ügyben nem tehetünk érdemlegeset, addig mint állampolgárnak lehetőséged van, hogy utánanézz a kérdéses jogszabálynak, felszólíthatod a képviselődet, hogy inerpelláljon a Parlamentben, személyesen írhatsz petíciót az Alkotmánybíróságnak stb. Minden tiszteletem a tied, ha ezen lépések közül bármelyiket megléped.

Az ember bármilyen okból lehet ellenszenves egy főnöknek. Ez természetesen igazságtalan, de ezzel szerintem nem lehet mit csinálni

A te érvelésed mintájára: "Az ember bármilyen okból lehet ellenszenves egy útonálló huligánnak, és az ezért megverheti vagy megölheti. Ez természetesen igazságtalan, de ezzel nem lehet mit csinálni."

Amit te mondasz, az a törvénytelenség törvényesítése lenne, az önbíráskodás legitimálása és a demokrácia halála. Jogállamban a jogalkotónak és a jogalkalmazónak az a feladata, hogy minél inkább visszaszorítsa annak a lehetőségét, hogy valakinek az életét más emberek személyes antipátiája tönkre tehesse. A főnöködnek szíve joga, hogy utálja a pofádat, de ha ezt oly módon érzékelteti veled, hogy ugyanazon munkáért kevesebb bért kapsz, hogy nehezebb munkafeltételeket teremt számodra, hogy pszichéls terrort alkalmaz nálad -- az már jogsértő. Ha pedig az ily módon kimutatott ellenszenvének az oka a te valamilyen hovatartozásod ("faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet", akkor cselekedete sérti az Alkotmány 70/A §-át.

De mondok egy érdekeset: szerintem jelenleg semmilyen törvény nem különbözteti meg hátrányosan a homoszexuálisokat

Én is mondok érdekeset: tévedsz. :-)

Idézek abból a petícióból, amelyet meleg szervzetek 2000. július 1-jén juttattak el a Magyar Köztársaság Országgyűléséhez:

"A Btk. 209. §-a szerint a heteroszexuális erőszakos bűncselekmények és a gyerekekkel való szexuális visszaélés csak magánindítványra üldözendők, míg a homoszexuális nemi erőszak és a fiatalkorúakkal való visszaélés hivatalból üldözendő. Elutasítjuk az egyenlőtlen elbírálást ebben a tekintetben is: a szexuális bűncselekmények áldozatait az államnak a lehető legnagyobb mértékben védenie kell, de nincs joga az azonos neműeket megkülönböztető rendelkezéseket fenntartani.
Magyarországon mindennapos, hogy szexuális orientációjuk miatt zaklatnak embereket a munkahelyükön, illetve hogy elküldik őket onnan: ráadásul ráveszik őket, hogy tegyenek úgy, mintha maguk akarnának távozni. A melegeknek, leszbikusoknak, biszexuálisoknak és transzneműeknek állandó félelemben és titkolózásban kell élniük, ha meg akarják tartani a munkájukat.
A diszkrimináció különösen erős formájával kell szembenézniük a katonáknak, a rendőröknek, a tanároknak és a bíráknak, illetve állami hivatalok vezetőinek.
A Honvédelmi és a Népjóléti Minisztérium közös jogszabálya a hivatásos katonák alkalmasságáról (1996, 037, 3/a) elavult és homofób kitételeket tartalmaz. A homoszexualitást a „személyiségzavarok”, a „szexuális élet … és a pszichoszexuális identitás zavarai” közé sorolja.
Azt, akinek azonos neműekkel (is) van szexuális kapcsolata, az egészségügyben is megkülönböztetés éri: a véradáskor kitöltendő kérdőív nem arra kérdez rá, hogy az illető mikor élt védekezés nélkül szexuális életet, hanem hogy homo- vagy biszexuális-e, illetve hogy volt-e valaha szexuális kapcsolata azonos nemű személlyel. Az Országos Vérellátó Szolgálat előírása szerint aki a kérdésre igennel válaszol, nem adhat vért. Azt feltételezik tehát, hogy a melegek promiszkuus és felelőtlen hazudozók.
A bíráknak és más vezető tisztségviselőknek olyan kérdőívet kell kitölteniük, amely rákérdez szexuális kapcsolataikra. Ha nem tartaná fenn maga a kérdőív a titkolózást, senkinek nem volna oka feltételezni, hogy egy közhivatalnoknak érdekében áll eltitkolni, ha azonos neműekhez (is) vonzódik.
Az élettársi kapcsolat, amelyet 1996. óta Magyarországon az azonos neműek között is elismernek, és bizonyos kevés számú jogosultsággal jár, korántsem jelenti olyan széles körű és pontosan meghatározott, a házassághoz közelítő jogok biztosítását, mint az Európai Unió egyre több országában.
Mesterséges megtermékenyítés az Egészségügyi törvény szerint (1997. CLIV. 167. § (1) bekezdés) csak heteroszexuális házas- vagy élettársaknak jár.
A tanárok által használt osztályfőnöki kézikönyvek nagy része hamis, előítéletes állításokat tartalmaz, illetve implikál a homoszexualitásról; a biszexuálisokról és a transzneműekről pedig említést sem tesznek. Egyes kézikönyvek a devianciák közé sorolják, mások a melegség felvállalását tekintik rendellenesnek – vagyis azt mondják, hogy az azonos neműeknek nincs joguk éppolyan nyíltan vállalni a kapcsolataikat, mint a heteroszexuálisoknak.
A politikusok és a társadalmi szervezeteket támogató intézmények túlnyomórészt nem ismerik fel, hogy a szexuális orientáció alapján való diszkrimináció politikai és társadalmi kérdés. Lekicsinyítik ezt a problémát, amely sok-sok ezer embert érint közvetlenül, és amely korlátozza az embereknek a magánélethez és a szexuális orientáció szabad megéléséhez való jogát, és individualizálják azt. Legfőképpen pedig félnek beszélni róla."

Csak röviden ennyi... :-)