Egy jó tanács: nem szabad felhalmozni az elmaradt vizsgákat. Az ember hajlamos erre a kötetlen vizsgarendszer miatt ("áh, úgyis megcsinálom, de majd később, valamikor máskor"). A kieső emberek nagy része ez miatt hagyja abba, amikor már túl sok a "majd máskor". De nagy hajtással vissza lehet hozni az esélyeket. A saját példámat tudom mondani: idén év elején kb 20-22 elmaradt vizsgám volt (ebből 5 házi dolgozat), plusz még a tavaszi félév 6-7 vizsgája, ami februártól következett. (Hogy hogyan jött mindez össze? Egyszerűbb volt sok mindent későbbre hagyni, és nem foglalkozni vele... Foghatnám arra, hogy munka mellett csinálom a sulit, de én inkább simán lustaságnak nevezném...)

Kritikus pont volt, de változtattam a hozzáállásomon. Irtózatos hajrával (havi 3-4 vizsga az aktuálisakon kívül: szinte minden héten volt valami) mostanra ez a szám 5-re csökkent; a tavaszi tárgyakat pedig az aktuális időpontokban mindet megcsináltam (így kellett volna az elejétől fogva). A házikra is, ha tetszett, ha nem, rákényszerítettem magam, mostanra mindet leadtam, java részét el is fogadták. (Húsvét környékén háromfélét írtam meg két nap alatt, egyszerűen nem álltam fel addig a géptől, amig kész nem lettem velük.)

Jövő héten várhatóan 4-re (módszertan szig), szeptemberben (matek szig) 3-ra csökken a hiányzó tárgyak száma. A maradékot (számvitel II és III + szig) az utolsó félévben már meg tudom csinálni. Szóval, a szakadék széléről hoztam vissza az esélyeket.

Okuljatok a példámból: könnyű a dolgokat elhalasztgatni, de egy szint után már nehéz a visszatérés. De pont az én esetem bizonyítja: azért nem lehetetlen; de sokkal fárasztóbb, mintha mindent szépen megcsináltok, a maga idejében...