A püspök urat illetően:
az én hitem szerint Isten maga a teremtő értelem, aki bennünk anyagból alkotta meg magát. Az embernek azonban magának kell felfedeznie isteni mivoltát, ami nehéz az anyagi világ csapdái között.
Olyan ez, mintha minden szükséges szoftver ott lenn a fejünkben, de egyenlőre nem vagyunk képesek használni őket. A szeretet által elérhető magasabb szintű tudatállapot a kulcs képességeink mélyebb szintű megismeréshez. Ez pedig már életmódot követel, ami nem okítható intézményesített egyház keretében, erre az embernek magának kell törekednie.
A bűn a lélek fogvatartója, a magunkba fojtott negatív érzelmek bezárnak minket, és rongálják a "szeretetképességünket", így az egyházak valóban sokat tettek, például a gyónás lehetőségével, hiszen könnyítettek(és könnyítenek) az "eltévedt lelkeken".
A neheze azonban még hátra van, hiszen sok történelmi tévedéssel, dogmával és egyszerű félreérteélmezéssel kell még leszámolni (persze nem fegyverrel (:-) ), addig, amíg mindenki megérti, hogy hogyan lehet szeretetben élni... Jézus bebizonyította, hogy ez lehetséges, az embernek be kell tudni bizonyítania, hogy meg tudja valósítani!