Egy kis ízelítő tőlem:

"Jégkezek

Túljutva egy ponton,
Már egyedül a porondon,
Üres székek között,
Minden határ fölött,
Ülök csöndben s szótlan,
Hangodat hallom a távolban.

Szólnál, de nem értelek
Szavaid csak kusza jelek.

Túljutva örömön és bánaton,
Csak a cinkos kudarc a barátom.
Szilánkok mellettem szanaszét,
Hideg a reggel és vaksötét.
Ülök csendben, szótlan,
Arcod elveszik a ködfoltban.

Szólnál hozzám, de nem értelek,
Szavaid a homályba vesznek.

Túljutván örömön, vágyakon,
Emberekkel teli üres tájakon,
Széles mozdulattal lesöprök mindent,
Nyíló virágot, vibráló szerelmet.
Ülök csöndben, szótlan,
S temetem azt, ami voltam.

Szólnék hozzád, de már nem merek,
Mert érinteni akarnak idegen jégkezek.

(...)

"Tegnap, Ma, Holnap

A Ma is meghalt a Tegnap után
Az éjbe fordult csendesen,
Te is csak egy néző vagy csupán
Érzéstől, gondolattól mentesen.

Újra darabokra hullsz,
Szóródsz egyre szerteszét,
Karod a lelked után nyúl
És széttöri megint az estét…

Már nem értesz semmit:
Gondolatod az űrbe veszett;
Már nem érzel semmit:
Minden vágyadat érdes bánat temet.

Tavaszi napsugár, csókmeleg
Rajtunk már nem segíthet;
Hosszú nyári esték, tücskök
Nem feledtetik bűnünk.

A Holnap is meghal azután,
De fial majd újakat,
S kergeti őrületbe egy zord pusztán
A szerelmes ifjakat."