Reggel már be akartam írni, de a mukahelyen vacakol az index fóruma. Sajnos a mai nap igen szomorúan indult: Janikovszky Éva, Ternyák... Mindkettőt más miatt szerettem. Ternyákot először a Hoppárézimiben láttam (Györgyi Anna, Schell Ádám) a Kismadáchban. Gimis voltam. Előtte olvastam Zemlényi könyvét, az előadás nagyon megérintett. Aztán a Hamletben, szintén gimiben. (Amit átvett később Kaszás Gergő.) Utoljára A félkegyelműben láttam. Előadás közben mindig azt láttam a szemében, hogy nem tiszta - nem Ternyák, hanem Zemlényi, Hamlet, Miskin, és a meghajláskor sem ő volt, aki kijött. Lehetett érezni, hogy ég, hogy önpusztító, hogy legmélyebb önnönmagából csinálja, éli meg a figurákat. A Gangesz brutális film. Voltak pillanatok, amikor egyszerűen nem bírtam nézni a vásznat.
Sajnálom, nagyon sajnálom.