Ami meg a gyümölcsfákat illeti, gyerekkoromban a mi régi kertünkben olyanok voltak, hogy vörösszilva (szerintem a világ legfinomabb szilvásgombóca abból készül), szentiványi óma (pici volt, és mesebeli zöldalmaillatú), meg szóládi cseresznye (hegyes, szívalakú gyümölcse már akkor mézédes volt, amikor még csak egy picit pirosodott).

A szemben levő lakatlan telken pedig olyan sárgabarackfák éltek, amivel senkinek semmit nem kellett csinálni, csak leszedni az érett gyümölcsöt és befőzni.

Namármost, hol kapsz manapság ilyeneket? Minden katalógusos ugyanazt kínálja, minden új agyontenyésztett fajta kényes, országszerte pusztulnak a meggyek és a sárgabarackok... (Még azoknál is, akik permeteznek nyakra-főre.)

Úgyhogy én azért nem méltattalak válaszra, mert tanácstalan és szomorú vagyok. Csak az vígasztal, hogy itt kedves társaság van.