Szia komancs!

"Lehet hogy a szüleid, barátaid saját problémájukkal kinlódnak, ezért jut rád most kevesebb figyelem."

Sajnos nem csak most, hanem mindig. Egyrészt. Másrészt meg én úgy gondolom, hogy ha nekem az összes gondom, problémám, válságom közepette jut időm/energiám/szeretetem a körülöttem lévőkre, főleg ha bajban vannak, akkor ugyanők miért nem adják ezt nekem vissza? De nem is ugyanezt: legalább egy részét. Nem beképzelem, hanem tudom, hogy sokkal, százszor jobb életkörülményeik vannak (nem anyagi értelemben), mint nekem, és ez nem önsajnáltatás, hanem tény. Akkor meg? Mit gondoljak róluk úgy általában, ha _soha_ nem érdeklődnek afelől, hogy mi van velem, pedig tudják, hogy hogyan élek?
Jó példa, hogy a múltkor "kitárulkoztam" az egyik barátnőmnek (nem ment könnyen, de erőt vettem magamon), és konkrétan közöltem vele, hogy igazán jólesne, ha legalább néha-néha érdeklődést mutatna felém, szükségem lenne rá. Illető barátné megdöbbent, hogy hát ő pedig engem szeret! Kérdem: ez oké, tudom, de mikor kérdezted meg utojára, hogy hogy bírom? Válasz: méla csönd. Nna, ez a beszélgetés úgy két hónapja volt, és mit ne mondjak, olyan mély nyomot hagyott benne, hogy azóta is ugyanúgy nem érdekli... pedig tudom, hogy szeret, és mégse jut el az agyáig, hogy jólesne, ha néha törődne velem. Egy kicsit legalább, néhanapján, ha nincs jobb dolga épp.

A "totálisan magam alatt" időszak tart, úgy kb. nem érdekel semmi, de ez már egy másik topik témája, bocs.:)

Spin