Vissz-hang

FILM

Spanyolviasz

Halálos tézis

Életünk egy nagy vértócsa. A valóság, tehát a tévé- és a mozifilmek világa lassan beszivárog az ún. hétköznapi élet mesterséges realitásába, és már ott is öli és erőszakolja egymást a nép, például Mol-részvényért, de ezt most hagyjuk. Tény, hogy a gyilkosság és a kínzás a világ sok polgártársa számára vonzó látvány, például az ön közvetlen szomszédja számára is, és most nem is a jó öreg Péntek 13.-féle szoft-horrorra gondolok, hanem a 60-as, 70-es években felkapott legdurvább vonulatra, a snuffra, ami nem más, mint hogy élő felvétel keretében üldözzük, megkínozzuk, végül megöljük áldozatunkat, aki talán végig azt hitte, "csak" film az egész. Az. Csak film.

A Halálos tézis alkotói most aztat vizsgálják, miért lenyűgöző a snuff mai verziója, a videókamerával garázsban felvett illegális emberölés, nem pedig aztat vizsgálják, miért nem snuff a CNN operatőre által felvett ruandai vagy kongói legális (= háborús) mészárlás. Mindegy, a dolog úgyis mellément egy hangyányit; és nem azért, mert a Pesti Est állításával szemben nem horror a műfaja, hanem azért, mert thrillernek nem eléggé pszicho. A kétórás, nem túl eredeti film feszültsége onnan marad fenn (mert fennmarad, ez azért piros pont), hogy haver-e vagy ellenség a pornóbarát szemüveges hippi; ki lehet a madridi egyetem rejtélyes perverz tömeggyilkosa; és elkapja-e a nyomozó diáklányt a végén. Jó alakítások, de elnyújtott sztori, lapos dialógusok. Fecseg a felszín.

Aki ennél intelligensebb spanyol művészettörténeti thrillert akar nézni, az kapcsoljon az HBO-ra, amikor a Lóhalálában című film megy. Az igen.

- seres -

Halálos tézis; rendezte: Alejandro Amenabar; szereplők: Ana Torrent, Fele Martinez, Eduardo Noriega; 122 perc

***

(Magyar Narancs, IX. évf. 23. szám, 1997. június 5.)