Hello Spinderella!
Nagyon sok közös van bennünk úgy látom!
Én is úgy vagyok vele, csak egyszer szeretne engem valaki annyira, mint ahogy én szeretem.
Vagy legalább feleannyira! De ez álom csupán.
Mivel én egy kis szeretetért cserébe, mindent odaadok, figyelmes vagyok, kedves, és szerintem önzetlen, úgy gondolom, hogy lehetne engem szeretni, csak nem a megfelelő emberekkel akadok össze. Ugyanakkor ebben sem hiszek! Ilyen véletlenek nincsenek! Ha nem szeret senki, ha mindenki elfordul tőlem, akkor annak oka van.
Azóta tudom ezt biztosan, amióta gyerekem van.
Nem tudom, milyen rossznak, milyen kibirhatatlannak kell lennie annak a gyereknek, hogy én ne szeressem, és ne tegyek meg érte bármit. És engem a szüleim nem szerettek. Ezzel mindent elmondtam.
Persze sokan mondták, nekem is, hogy változzak meg. De nem akarok, mert szerintem így a jó. A magam normáinak akarok megfelelni, nem fogok megalkudni. Ha tényleg ilyen mocskos a világ, én akkor sem akarok bepiszkolódni, inkább nem akarok benne élni. De gyerekeket szültem erre a világra, így őket meg kell védenem. Elviselhetővé tenni nekik, segíteni őket. Ha ők nem lennének, boldogan, dalolva kiszállnék, abban a szent minutumban. Azért mégsem érzem áldozatnak, hogy maradnom kell, hisz ők sok boldog percet adnak nekem, és látni akarom őket felnőni.
Értük érdemes élni, a többi csak egy moslék.
Nekem most van egy barátom, aki mellett nőnek érzem magam, sőt szépnek, hisz udvarol nekem, bókol, kényeztet. De ez nem maradhat így, mert ő többet akar, én meg nem. Tudod jó volt fürödni a rajongásában, de nem mozdult meg bennem semmi.
Sajnos vagy hála istennek! Még ha beleszerettem volna, akkor sem költözhetnék el, olyan messzire, mert nem szakítanám el a gyerekeimet az apjuktól, és az apjukat sem tölük.
És, bár nagyon hiányzik sok minden, én mégis inkább a gyerekeim apjával szeretném rendbehozni, bár sokak szerint ez hiú remény.

Most mennem kell, rengeteg dolgom van. Majd jövő héten leszek.
Üdv.
MSE