"lehet, hogy Tordai Péter, a Mazsihisz elnöke nem olvassa a Magyar Narancsot?"

Attól tartok Zoltai Gusztáv se:-(

A gondolat, amit itt felvetek, nem új, néhányszor már elmondtam.
Most Zoltai Gusztáv legutóbbi holokauszt megemlékezésének szavai juttatták eszembe újra. Azt a nagyon durva kiterjesztését fogalmazta meg az emberi életmegnyilvánulásoknak, hogy "a holokauszt akkor kezdődik/kezdődött, amikor két ember egy harmadik mögött összesúg".
Már bocsánat, ez marhaság, és akkor még finom voltam Zoltaival szemben. Ez az összesúgás ugyanis azóta is a világ minden táján minden eltérővel, sőt bárkivel megtörténik. És valahol aztán ma is van népirtás, de legtöbb helyen nincs. Az a probléma Zoltai "definíciójával", hogy azt sugallja, hogy létezik/létezhet egy olyan ideális világ, ahol ilyesmi nincs, vagy ha nincs ilyen, létre kell hozni. De hogyan, ha magától nem ment eddig? Az "összesúgás" megakadályozásával (besúgások?), a "gyűlöletbeszéd"-dé felfújt minden összesúgás börtönnel való büntetésével?
Volt ilyen rendszer, úgy hívták, hogy kommunizmus, és ennek államvédelme valóban "megvédte" polgárait a NYÍLT zsidózástól, stb. De ugyanakkor Sztalin állambiztonsága ugyan miféle biztonságot nyújtott bárkinek, beleértve a szovjetunióbeli zsidókat?

Persze, lehet, hogy Zoltai csak a politikailag helyes (PC) légkör kialakítására gondol. De vajon, abban nincs-e összeSÚGÁS, mégis? Nem inkább olyan viszonyokat kell lehetőleg, de valószínűleg csak LASSAN lehetségesen kialakítanunk, hogy ŐSZINTÉN így gondolkodjanak az emberek, s nem csak a PC-ség miatt? De nemcsak ezért nem hiszem, hogy erre gondolt Zoltai, a régi munkásőr. Maga ez összemosása, egész türelmetlen követelőzése a gyűlöletbeszéd büntetésére a régi, 1990 előtti beidegződést és légkört eleveníti fel. Zoltai szvsz az emberekben jogos személyes biztonságigényét feltüzelve valójában politikai uszítást, általánosítást folytat a jobboldal ellen.

Liberális demokráciában, ha meg akarjuk őrizni magát a rendszert, nem lehet megtiltani az őszinte, bár gyalázatos emberi beszéd szabadságát. A demokrácia (és ezen belül az európai magyar) ma elég erős ahhoz, hogy egyéb módon védje meg polgárainak különféle csoportjait vagy egyéneit, és nincs szüksége arra, hogy a diktatúra légkörének/rendszerének kialakításával "védje" meg őket, tönkretéve magát az egyes egyének biztonságát és összességének egész gazdaságát, társadalmát, síri csöndeket hozva létre.

A demokráciában és piacgazdaságban meg kell tanulnunk LÉTbizonytalanságban élni: beszólhatnak nekünk, agyonverhetnek (miközben a gyilkost nem ítélhetjük halálra), és munkanélküliekké, hontalanokká válhatunk. És az állam csak mérsékelt/korlátozott támogatást/védelmet adhat. Aki ennél nagyobb politikai, életvédelmi, szociális biztonságra vágyik, az a múltba, vagy Ázsiába vágyik. Számunkra itt Európában ez lehetetlen.
Nem is beszélve arról, hogy azok sem nyújtják azt, amit propagandájuk, vagy egyesek álma szerint nyújtaniuk kellene.
Kérdés tehát: mennyi az annyi? Mennyi a biztonság optimális szintje egy jól prosperálni akaró társadalomban?
Molnár Péter szerint egyenesen nekünk, magyaroknak kell Európában növelnünk a szólásszabadságot!