the majestic - mi lenne, ha?
[USA, 2oo1, frank darabont]

no, végre eljutottam én is a remény rabjai rendezőjének legutóbbi filmjének megtekintségéig. két adagban ment csak, mert félidőben kiakadt a tömjén-mutató, muszáj volt aludnom rá egyet. a helyzet ma sem változott, talán csak rosszabb lett, ha ez egy mese, akkor annak nagyon buta és hazug, viszont frank darabont már megint elköveti azt a hibát, hogy azt mondatja hősével, hogy "ez a való világ", ami egyértelműn széllel szemben történő erőteljes hugyozás.

örülök, hogy carrey ismét vígjátékban domborít, eszméletlen, milyen halovány teljesítményt nyujtott e drámában, bugyuta vigyorgásban és halk nyöszörgésben ki is merült mindaz, amivel e szerepre készült. nem mintha kilógott volna a többi, pöröjkalapáccsal kifaragott szereplő közül... a film bosszantóan hosszú és a tárgyalótermes, állva tapsolós, csók-a-világítótoronyban, haldokló apa az ágyon büszke a fiára klisét már ne is emlegessem, ami a film végi fotóalbummal teszi fel a koronát e produktum minőségére.

némi érzékelhető caprai hangulat és a mindig tökéletes martin landau megérdemel néhány csillagot.

darabont ferkó: egyszer volt budán kutyavásár.