Robert Smith valószínűleg jól ismeri a neurotikus/pszichopata és szuicid hajlamú rajongók világát. Gondoljunk bele, hogy hány ilyen balszerencsés fiataltól kaphatott már levelet az emúlt huszonvalahány év során. A '86-os Los Angeles-i koncert elején a színpadról láthatta, ahogy egy néző késsel szurkálja magát. Olvasta egy öngyilkos lány naplóját, aki azt képzelte, hogy neki írja a dalait. A lány nővére, akitől a naplót kapta, úgy gondolta, ha ő is megöli magát, Robert az ő naplóját is elolvassa majd… (Sikerült lebeszélni.)
Szóval Robertnek már jócskán volt alkalma szembesülni ilyen durva dolgokkal.
És ott van az érem másik oldala is: egy amerikai lány róla írta a szakdolgozatát, egyetemi kurzust tartottak a dalszövegeiről, még képregényfigurák (többek közt a The Crow és a Sandman alakjai) létrejöttét is inspirálta, de saját jogán is szerepelt ilyenekben + a South Parkba is bekerült.