hulk
[USA, 2oo3, ang lee]

a hulkot hollywood szerte már évekkel a bemutatója előtt is úgy emlegették, mint 2oo3 nyarának legnagyobb... hősét? blockbusterét? nope: legnagyobb kockázatát. hogy miért? a hulk moziváltozatát sokféle képp el lehet képzelni, a "nagy", "zöld" és "erős" szavak mindegyik változatban muralkodnak, de vajon ki gondolta volna, hogy mindez egy taiwani születésű direktor kezében fut össze, akinek legnagyobb sikerei között egy mandarin nyelven kuruttyoló wuxia és egy jane austen adaptáció van? nem kicsit lehetnek kétségbeesve az amerikai filmfővárosban... a universal szimplán rábízhatta volna jan de bontra, john mactiernanra a hulkot, de ők egy "ang lee" filmet akartak. hát megkapták. "ez nem egy átlagos blockbuster, ez egy elvont történet, ami megvalósítása történetesen jó sok pénzbe kerül" - nyilatkozta a rendező és színészei számára nyílvánvalóvá tette, hogy mennyire komolyan gondolja a projectet; felejtsék el a zöld-monstrum-lerombolja-a-fél-világot ideát és koncentráljanak az alapsztori, hm... görög dráma jellegére...

bár a filmet magát nem szabad véresen komolyan venni, elvégre mégis "csak" egy nyári effektmozi, ámde a belé ültetett mély mondanivaló tényleg nem esik szét az fx esőben; a hulkban ábrázolt [és egy kicsit szögletesre sikeredett] szülő-gyermek, fiú-lány kapcsolat emócionális töltete berobban, a frankenstein és dr jekyll és mr hyde történetét idéző sötét tónus is markánsan jelen van a filmben; az idén lezajlott iraki konfliktus hatására a képregény megalkotásakor érezhető hidegháborús lőporszag rendesen körbelengi a produkciót. a dráma ugyan egy kicsit az akció rovására megy - és ez fordítva is igaz, ám ez a "filmmutáns" mégis lélegzik, sőt néhány aspektusban simán lesöpri vetélytársait. mikor a dühöngő hulk beindul, nyugodtan oda lehet biggyeszteni a neve elé film címéből valahogy kiradirozódott "hihetetlen" jelzőt. legnagyobb sajnálatomra a három nagy bunyóból kettő sötétben játszódik [ie. nehezen követhetőek], de mégis azt mondom, a T2 óta nem láttunk még ilyen impresszív akciójeleneteket [cameron mérgelődjön csak nyugodtan, most kiosztottak az örökségének egy jókora zöld maflást :]. a képregényzerű megvalósítás - osztott képernyők, egymásba illesztett jelenetek, ide-oda forgatott képek és más kameratrükkök - egyszerűen frenetikus, néha úgy éreztem, nem is egy filmet nézek, hanem egy "kockást" lapozgatok; a hulk megvalósítása bámulatos, habár gollum szintjét nem éri el [mikor élőszereplők nyúlkálnak hozzá, sajna érezhető, hogy valójában a levegőt fogdossák]; de mozgáskultúrája, felépítése mind-mind nagyon fasza. danny elfman a zenével ismét nagyot alkotott, a színészek alakítását pedig ismételten csak magasztalni tudom.

mint említettem, a hulk a nyár legnagyobb kockázata. a film amerikai bevételei sajna, rendesen alulmúlták a várakozásokat, valszeg nem is hozza be költségeit, így ebből a filmből nem lesz franchise. de nem is baj: az utóbbi évek gyermeteg, színes-szagos [pókember] vagy túlontúl sötétre satírozott és ezért életképtelen [daredevil] képregényadaptációi közül magasan kiemelkedik a zöld manus és nem csupán méretei miatt.