Hulk - 2003 - USA

Düh. Amikor az ember dühös akkor legszívesebben szétcinálna, szétszedne valamit. Pusztítana. Olyankor nagyon erős szeretnék lenni, hogy semmi sem állhasson az utamba. Valami ilyesmi járhatott Stan Lee fejében is, amikor a hatvanas ével elején megalkotta Bruce "HULK" Banner karakterét. Az életben egy visszahúzodó, szerény tudós aki egy genetikai kísérlet eredényeképpen órási, zöld ámokfutóvá változik, ha dühös. Olyankor csak szerelmének jelenléte tudja lecsillapítani. Tulajdonképpen minden képregény elem megtalálható a filmben, mégis valamiben nagyon különbözik a többitől. Hulk nem világmentő, nem egy szuperhős. Egy érzékeny átlagember, aki apja megszállottsága, és egy baleset lett az ami. Stan Lee ezzel a karkterrel, ezzel az újítással húzta ki a Marvel-t gödörből.
Napjainkra érte a filmes technika azt a szintet, hogy ezt a képregényt a hozzá méltő módon el lehessen készíteni. Az ILM stábja nagyon kitett magáért. Hulk mozgása, mimikája fenomenális. Féltem egy kicsit, mert a Weta Golammal nagyon magasra tette a mércét a digitális szinészek megvalósításában. A hús-vér szinészek nagyot alakítottak, különösen Nick Nolte! Danny Elfman muzsikája nem hagyott túl mély nyomot bennem, de ez legyen a film legnagyobb hibája.

10/9