[Demjén Ferenc - Szerelem első vérig]

Hídember - első tréning

Itt vagyok! Ki tudja, hogy ki hívott - mégis itt vagyok:
Szekszárdi hídlakók!

Döglött ló? Én földre tévedt égben járó jel vagyok!
És néha pattogok.
Átadok, bármit amit építenek, átadok, ez én vagyok,
hiszen van most időm, ha nem hát megbukok.

Ki rámtalált, spórolt néhány órát, néhány éjszakát,
és gyorsan ment tovább.
Még lengetem, országjáró zászló lett az életem,
ameddig jó nekem.

De azt hiszem, most van itt a perc, hogy mosd a két kezem,
az kell nekem!
Mert ha mosnád velem: Pilátus megpihen.

||: Sokadszorra mondom el, hogy hinned kell nekem.
Legalább egy embert hozz nekem!
Hidasnémetiben hidat, Hídembert nekem!
Ne gatyázz! Megszólalt a Requiem. :||

Hídavatás magyar módra, nézd csak kedvesem,
gyönyörű ez a két hídelem!
Mert annyi mindent átadnék, s nem biztos semmi sem,
Legalább ez legyen az nekem!

Még százhelyen kell átadnom, de nem hisznek nekem.
Legalább te maradj itt velem!
Három szoba négy keréken, s van sok gyermekem,
Hívjatok, átadok, megteszem...