Amint látom, újra és újra az általam említett "gondolkodási tűréshatár" következményei bukkannak elő, s ez - szerintem - egy teljesen normális, emberi jelenség. A relativitás megértése egyfajta gondolkodási fegyelmezettséget igényel. Nehéz sokmindenre figyelni, és fejben tartani. Ha a "tűréshatár" beint, rögtön fegyelmezetlenné válunk. Ugyanígy van ez a korábban említett súlyemelésnél is. Nem csak arra kell figyelnünk, hogy emelünk, hanem arra is, hogy tartsuk is a súlyt. Sőt! Pl. némely testnyílásunkra is, amely - ha nem sikerül - bizony kellemetlen szagokkal járó eredmény szülhet nehezebb súlyoknál.

Nézzünk mégegy példát, most egy kicsit belekeverve az "inerciarendszereket" is. Van egy tárgyunk. Ennek a fajsúlyát ki tudjuk számítani, ha a súlyát elosztjuk a térfogatával. Azt hinnénk, hogy ez ilyen egyszerű. Megmérjük a súlyt, a térfogatot, és kész! A térfogatot pl. úgy mérhetjük, hogy vízbe nyomjuk, és mérjük a víz térfogatváltozását. Remek! De most legyen a tárgyunk egy könnyű léggömbbe zárt jó nehéz gáz (pl. radon). Van aki pesze már a súly mérésénél is gyanút fog, hogy az pontatlan lesz, de "paraszti ésszel" mi akkor sem fogunk gyanút, amikor a víz alá nyomjuk. Pedig, ha jó mélyre kerül, akkor a nyomástól a térfogata megváltozik, de mi erre nem figyelünk. Az osztás után kapott fajsúly mértékegységileg stimmel, de használhatalan. Pedig ugyanannak a tárgynak a súlyát és a térfogatát mértük. Az ám, csak más "inerciarendszerben"! Ha azonosban mérjük, akkor korrektebb eredményt kapunk. De ekkor is baj lenne a vízben történő mérésnél. Az itt kapott fajsúly - a felhajtóerő kihagyása miatt - teljesen használhatatlan, negatív eredményt adna.

A józan paraszti ész nagyon fontos! Főként a parasztok számára. Nélküle élelmiszergondokkal küzdhetnénk, tehát meg kell becsülnünk. Sőt ők - szakmai tudásuk birtokában - olyan tényezőket is figyelembe vesznek munkájukban, amire mi nem is gondolnánk, illetve gondolkodási tűréshatárunk megakadályozna benne. De a fizika területén ez nem mindíg elég!