Kedves FASIRT!

Hol is kezdjem... nos... a tényekkel nehéz vitatkozni. Igen, a mérce... Gyakran magam is úgy vagyok ezzel, hogy már-már megôrjít a tudat, hogy egyszer maga alá temet minket a -saját magunk által kreált- túlzott követelmény. Nehéz dolog, valóban, szembe nézni azzal, hogy csak kapaszkodunk, egyre feljebb és feljebb a szinuszgörbe csúcsa felé, és közben tudjuk, hogy egy ponttól kezdve már csak lefelé visz az út... Iszonyú...

Ezek a műalkotások, -igen, ne féljünk a szótól: MŰALKOTÁSOK- amik itt születnek, sokkal többek, mint versek. És mivel többek, érthetô, hogy nagy feladat megalkotni ezeket. Még nekem sem mindig sikerül tökéletesre, bevallom.

Mindenesetre, kedves FASIRT, nagy dolog az, hogy reálisan felmérted, hogy nem tudsz eleget tenni e topik emberpróbáló elvárásainak. Ôszinte voltál, és ez nagy dolog. Azt tanácsolom, hogy szorgalmasan olvass minket, képezd magad, és akkor talán egyszer Te is eljutsz arra a szintre, hogy szégyenérzet nélkül jelentkezhess soraiddal. Talán. Egyszer.

Én szurkolok Neked!

CSABEE

Ui: :-)))