Én eddig a "szinkronizát óra" fogalmával nem találkoztam, ezért feltételezem, hogy szinkronizált órákról van szó.
Szerintem nem igazán lényeges, hogy milyen módszerrel szinkronizáljuk az órákat. Nyilván lehet találni olyan algoritmust, amivel lehet szinkronizálni, akár fénysugarak segítségével is, még abban az esetben is, ha a fény sebessége nem ugyanannyi az egyik irányban, mint a másikban. Igaz, két óra esetén ez nem mindig lehetséges, de ha legalább három van, akkor már megoldható, legalábbis akkor, ha az órák tudnak egymással információt cserélni, azaz közölni egymással, hogy szerintük mennyit kéne a másiknak előre vagy hátra állítani a saját idején. Nem olyan bonyolult a dolog, de elég hosszú lenne leíni, ezért inkább eltekintenék tőle. A lényeg az, hogy egy rendszeren belül lehetséges a szinkronizálás, és ha egyszer szinkronizáltuk a rendszer óráit, akkor (ideális órákat feltételezve, tehát, hogy alapesetben egyformán járnak) a spec. rel. keretein belül azoknak szinkronban is kell maradniuk, akkor is, ha a rendszer mozgása megváltozik. Ha hiszünk a spec. rel. állításainak, akkor csak a járásuk változik meg, de mindegyiké egyformán, mivel a mozgásuk (sebességük) is egyformán változik.

Ami a fénysebesség állandóságát illeti, ennek cáfolatát nem is várom el a spec. rel-től. Abban is tévedsz, hogy ez az egyetlen járható út. Van még egy lehetőség: ha egy kísérlet olyan eredményt ad, amiből világosan kiderül, hogy az elmélet állításai nem felelnek meg a valóságnak. Lehet, hogy eddig nem volt ilyen, de olyan ikerpárról sem hallottam, akik sikerrel tesztelték volna, hogy igaz-e az ikerparadoxon. Majd ha már képesek leszünk igazi űrutazásokra, akkor kiderül, hogy igazat mond-e az elmélet.