Valahol én is itt látom egyesek problémáit ezzel a fénysebességgel. Sajnos az emberi gondolkodás kissé pongyola, és néha félresiklik. Osszuk el az utat az idővel, és megkapjuk a sebességet. Ez érthető, bár vannak olyanok is akik még ezt is nehezen fogják fel, és hogy meg ne bukjanak, hát bemagolják. Van egy út két város között. Osszuk el ezt az elkészülte óta eltelt idővel! Megkapjuk a "sebességet". Nos, aki nem bemagolta a definíciót, az gyanítja, hogy itt valami nem stimmel.
Rendben van, legyünk korrektebbek. Van ez az út A-ból B-be. Ezen elkezdek bolyongani. Hol A-tól B felé, hol visszafelé. Közben pedig jegyzetelek. Külön számolom az egyik irányban megtett utakat és hozzá az időtartamokat, és külön a másik irányét. Mikor végre lepihenek, kiszámolom az A-tól B felé tartó sebességemet, és a B-től az A felé tartót. Ez két sebesség, és ellentétes irányú persze. Tehát összeadhatom őket. Az így kapott sebesség eléggé zavarbaejtő. Adhatok neki valamilyen nevet, például: az önmagamtól való távolodásom átlagsebessége. Vagy ha akarom - hiányos tudásom birtokában - ráakaszthatok egy már létező sebességfogalmat, mert nekem így szimpatikus. Mert szerintem ezt a fogalmat fedi le.

Tapasztalataim szerint mindenkinek van egy gondolkodási tűréshatára. Nekem is. A tűrésszint mindekinél más. Vannak olyan dolgok amit olyan fárasztó (agygyötrő) végiggondolni, annyi fogalmat kellene egyszerre megérteni, és azokat a gondolatmenet során használni, hogy az ember inkább föladja. Ezután az adott kérdést vagy elfogadom végiggondolás nélkül, vagy nem és esetleg mereven tagadok, egyszerű - általam végiggondolható - állítások segítségével. Nálam ez pl. az ált. rel.-nél az elfogadáshoz tart, de pl. egy turborezonanciás antitérhajtómű magyarázata esetén inkább tagadnék.

Olyan ez, mintha valaki elém tenne egy 200 kg-os ládát és azt mondaná: "Ha ezt felemeled akkor beleszakadsz". Ezt lehet, hogy elhiszem neki. De lehet, hogy nem. Ekkor megpróbálhatom felemelni. Mivel ez a művelet fájdalmasan nehéz, feladom. A tűréshatáron túl esett. És ha makacs vagyok, akkor azt mondom: "Nem szakadnék bele, de nem emelem fel!". És bizonygatnám, hogy miért nem. Pedig lehet, hogy a másiknak van igaza. Lehet hogy tényleg beleszakadnék. De kell ez nekem? Pláne, ha győzni szeretnék...