írok megállás nélkül - de nem a pornography-nak.

a pornography nem az én zenekarom, hanem a közönségé azt hiszem, úgy értem, a zenei önzésemet nem tudom benne kiélni és a saját számok - amik nem kifejezetten cure-osak - kiábrándítanák a közönséget.

akik figyelemmel kísérték a koncerteket, láthatják, hogy egyre többet improvizálunk és 'nem férünk a bőrünkbe' a színpadon, mert be vagyunk szorítva az 'előre megírt számok' keretei közé. szeretem azokat a dalokat, nagyon is, de negyven-ötvenedszer játszva mind nehezebb belebújni egy dal atmoszférájába, rutinná válik és érzéketlenné, fárasztóvá, ezzel együtt hiteltelenné és az elején megmondtam, hogy abban a pillanatban, hogy vendéglátózásnak érzem a dolgot, sürgősen abbahagyom.

és ezt érzem most elkezdődni.

de valójában nem is a zenéről van itt szó, csupán arról, hogy nem vagyok jó passzban.