már 1997ben gondok voltak:
A szakértelem és a kormányzati felelôsségvállalás hiánya
Az autópálya-koncessziók valódi- és műbotránya
I.
A Magyar Televízió 1997. január 26-ai A HÉT" műsorában terítékre került a hazánk- ban nemrégiben bevezetett egész Európában példátlan összegű autópályadíjak- kal, azok közlekedési- és egyéb következményeivel kapcsolatos valódi-, valamint a kormányzati felelôsség áthárítására megoldásként kitalált" művi botránytörténet. Mint ismeretes, az éjjeliedény az M5-ös autópálya-szakasz üzembehelyezése kap- csán borult ki. A közlekedni kívánó autósok ugyanis spontán polgári engedetlenségi mozgalom keretében nem óhajtják kifizetni az SZDSZ-es irányítású közlekedési tár- ca által elôírt hadisarcjellegű és összegű autópálya-használati díjat, ezért inkább a párhuzamos 50-es fôúton andalognak, óránként 30-40 kilométeres csúcssebességgel. A bűz, a zaj, a zsúfoltság, az idegbaj és az elkeseredés általánossá vált az 50-es men- tén kizárólag a büfések, a bisztrósok és az egyéb útmenti árusok aratják le a soha nem tapasztalt mértékű forgalom kétes értékű gyümölcsét, hasznát. Ugyanakkor viszont a koalíciós kormányzat kétségtelenül feltalálta a balesetmentes autópálya-üzemeltetést, hiszen az M5-ösön a közlekedés forgalom hiányában tel- jesen kockázatmentes. Horn Gyula miniszterelnök személyesen arcán rendkívüli megelégedettséggel avatta fel annak idején az M5-öst. Bölcs elôrelátással vágta ki ollójával a zászlócská- nyi darabot a trikolor-szalagból, hogy magával vigye emlékül. Egy autópálya avatási szuvenírje , egy autópályáé, melyet azután nem használ majd senki. Az már csak hab az M5-ös tortán, hogy a díjbeszedésre rendszeresített kapuknál a mégis arra tévedôknek hetekig nem voltak képesek szabályos áfás számlát adni. Azután jött a már megszokott frusztrációs kormányzati pótcselekvés: a rendôrök spontán forgalmi ellenôrzés rendeltetésszerű helyi közbeiktatásával pontosabban annak élethű látszatát keltve! igyekeztek az éppen arra járókat ráterelni az egyetlen helyes útvonalra" az új M5-ös autópályára. Az út torkolatánál fenyegetôen álló rendôrautó puszta látványa csodákra képes! Egyesek a jogosítványukat is kockára té- vô gyorshajtással, fejvesztve menekültek rá az autópályára csak nehogy megbün- tessék ôket tartalékizzó-készletük nyilvánvaló hiánya miatt. Csak nehogy majd 1998-ban a szavazás is irányított legyen: akinek nincs tartalékiz- zó-készlete , mars a másik fülkébe! Az MSZPSZDSZ-es kormány avatni szeret ugyan viszont az üzemeltetés kor- mányzati felelôsségét nem vállalja. A HÉT hivatkozott műsorában elhangzott, hogy a kialakult feszült helyzetért az elôzô, MDF-vezette kormány a felelôs, mert úgymond: még ôk kötötték az autópálya-építések koncessziós szerzôdéseit. Ezért a Horn-kor- mány úgy döntött, hogy most, két és fél év után! utólag felülvizsgálják az összes koncessziós autópálya-építési szerzôdést. Ez azt jelenti, hogy végre elolvassák azo- kat?! Egy-egy koncessziós autópálya-építés kétfajta szerzôdés megkötését feltételezi a tendergyôztes koncesszorral: az egyik az építésre és a majdani üzemeltetésre, a má- sik a finanszírozás konstrukciójára vonatkozik. Az M1-es autópálya építésének mindkét szerzôdését még valóban az Antall-kor- mány kötötte. Az M5-ös autópálya koncessziós finanszírozási szerzôdését azonban már a Horn-kormány részérôl dr. Lotz Károly miniszter írta alá. Tudnunk kell, hogy a fi- nanszírozási szerzôdések állami garanciát tartalmaznak, amely a befektetés megtérü- lésére vonatkozik. Ennek az a lényege, hogy a várható forgalmi adatokat (becslése- ket) a magyar állam (pl.: a Közlekedéstudományi Intézet Rt. felmérései és számításai alapján) generálja, prognosztizálja, illetve szolgáltatja a koncessziós tenderhez, vala- mint a szerzôdésekhez. A prognózis valóraválásának kockázatát a koncesszorbefek- tetô persze nem vállal(hat)ja át, ezért van szükség az állam részérôl nyújtandó térülé- si garanciának a szerzôdésben való rögzítésére. A magyar állam tehát szerzôdéses kötelezettséget vállal arra, hogy akkor is, ha a tényleges forgalom bevételébôl a be- fektetés nem térülne meg pénzügyileg rendezi, kifizeti a koncesszor számára a meg- térülést biztosító árbevételt, a benne foglalt kamatokkal (profittal) együtt. És itt jön a Horn-kormány mostani, elképesztô csúsztatása! Mert hiszen az Antall- kormány által kötött koncessziós szerzôdések egyikében sem esik szó arról, hogy a tárgyi befektetések összes ráfordításait konkrétan a magyar autósoknak kellene meg- fizetniök, extra-magas autópálya-használati díjak formájában! Ez nem véletlen! Az An- tall-kormány egészen más megoldásban gondolkozott, ugyanis pontosan tudta, hogy az egyébként elengedhetetlenül szükséges koncessziós autópálya-építések horri- bilis költségeit nem lehet teljes egészében a belföldi, magyar igénybevevôkre terhelni, mert azt a vállalkozások, a polgárok képtelenek lennének megfizetni. (Nem is szólva az általános árdrágító hatásáról.) Az Antall-kormány az autópálya-építés költségeit el- sôsorban a tranzitáló külföldiekkel (kamionosokkal, turistákkal) kívánta megfizettetni, ún. áthaladási illeték formájában
http://www.google.co.hu/search?q=cache:Hs7q4KdcJWoJ:www.miep.hu/forum/1997/7/ix712.pdf+Lotz+K%C3%A1roly+M5+aut%C3%B3p%C3%A1lya+&hl=hu&ie=UTF-8&inlang=pl
