Kedves Kati!
Én néha már attól félek, hogy ezt nem is lehet túlélni, vagy, ha igen, akkor sem lesz már az ember soha az, aki azelőtt volt. Nekem a nagylányom 12 évesen kezdett kamaszodni, azóta eltelt tíz év, és még mindíg itt tart. A kisebbik most 18, a fiam 14. Képzelheted. Pedig türelmem az van (volt), de ha ez még sokáig igy tart, felőrlik a maradékot is. Mire fölnőnek, belőlem már rozoga öregapó lesz. :-( Úgyhogy készülj fel a legrosszabbra!