"A fűtől lett olyan, amilyen."

Az emberi lélek bizony nagyon törékeny, sérülékeny dolog. Ugyanakkor rendkívül bonyolult is.

Nem hiszem hogy belelátsz annak az embernek a lelkébe, mert különben látnád, hogy a problémája sokkal mélyebben gyökerezik. Olyan egyszerűen nincs, hogy valaki megkóstolja a füvet és aztán az gonosz hatalmának csapdájába ejti, és aztán tehetetlenül sodródik tovább a lejtőn. Ha volna valami halvány fogalmad a fű természetéről, akkor tudnád ezt.

Hibáztatod-e az alkoholt a sok csonka szétbomlott családért, meg azért hogy dobogósak vagyunk össznemzetileg is? Aki rendben van lelkileg, az soha nem lesz alkoholista, aki viszont problémás és hajlamos az ilyesmire, az úgyis találni fog magának valami szert, amivel oldhatja frusztrációját, és elmenekülhet a szer okozta mámor álvalóságába.

Hidd el, ahogyan a bor is lehet akár "Krisztus vére" is, ugyanúgy a fű is fel tud emelni olyan magasságokba, felsőbb szférákba, amikről hétköznapi tudatszintünk esetleg csak álmodik.