Hihetetlen ez az egész. Néztem ma a kézilabda EB selejtezőt, amit városomból, Veszprémből közvetítettek. Egyperces gyászszünet előzte meg a meccset; egy pisszenést sem lehetett hallani... S akkor bevágták Jenő fényképét, alatta a rövid életét hirdető évszámmal... Nos, szívszorító pillanatok voltak, s bevallom könnyes lett a szemem.

Akár az M1 emlékműsorának záróképsora alatt, ami egy hihetetlenül eltalált jelenet. (Annak, aki nem látta: sötét szoba, TV-vel és íróasztallal, amin egy pohár víz és egy fejhallgató nyugszik. Először csak a fejhallgatót mutatják nagyon közelről, aztán pedig egyre távolodik a kamera. A TV-ben egy focimeccs megy, de az éteren csak a mérkőzés zajai jönnek át, a kommentátor hangja sehol. Aztán elsötétedik minden...) Úgy gondolom, ez a képsor summázta, mit veszített a magyar sportszerető közönség. Jenő hangja olyan atmoszférát teremtett minden sporteseménynek, amit egriviktorok és faragóricsik sosem lesznek képesek pótolni...

Nyugodj békében, Jenő! Köszönöm az együtt átszurkolt estéket, a sportélményeket, amelyeket hangoddal a fejemben sosem feledek el! Ahogy Téged sem...