Kedves Péter!

Nem tudom mivel érdemeltem ki az érdeklődésedet, minden esetre köszönöm.

Ismétlem, amennyiben bűntelen vagy Isten előtt, nincs szükséged Jézusra. ő a bűnösökhöz jött.

Azt nem tudom a te istened előtt bűntelen vagyok-e. Gyanitom nem. Viszont nekem elégséges, hogy a saját lelkiismerem előtt az vagyok. Ilyenformán tényleg nincs szükségem jézusra. Sem megváltásra, sem bocsánatra.
A tetteknek a következményei ilyen, vagy olyan formában elérnek. Ha lusta vagyok és nem mosom ki a ruhám, nem lesz tiszta amikor fel akarom venni. A lustaság tehát nem bűn, viszont igencsak kellemetlen a fenti esetben. :)
Ez persze csak egy nagyon egyszerű kis példa. Viszont semmit nem lehet egy kaptafára megitélni.
Adott esetben pl. a házasság felbontása éppúgy lehet hiba, mint a megtartása. Ezt pedig nekünk kell megitélni, nem pedig egyetemes nagybötüs igazságokhoz igazitani az életünket.

Ha isten szabad akaratot adott, akkor sziveskedjen is valóban elfogadni a döntésünket, nem pedig olyanformán, hogy jól van, nem kell hogy szeress, de akkor viseld a következményeit, amit én generálok.

Olyan ez mintha azt mondanám neked: Péter és nagyon szeretlek téged, vegyél feleségül. Szabad akaratodban áll, hogy megteszed vagy sem. De ha nem, akkor számolj vele, hogy megkeseritem az életedet. Tisztességes?