Berendeltek a vizsgálatra reggel 8-ra. Fél kilenckor visszamentem a betegeligazítóba, megkérdezni, -miért nem szólítottak, mikor időre jöttem, és a 9-es ajtóba állított, de az utánam jövők már rendesen fogytak.-
-Jaj,- szólt ki a reggelije mögül a pultos, -hát figyelni kellett volna az egész folyosót! De ne aggódjon, a gyomorröntgenesek még a reggeli megbeszélésen vannak menjen át a 2-es ajtóhoz ott biztosan, rövidesen szólítják. Átvánszorogtam a folysó másik végébe, és úgy éreztem egy hülye, hülyét csinált belőlem! Gondoltam százat csinál...
Pár perc múlva, feltűnt egy népes fehérköppenyes társaság, jókedvük és kávé szaguk volt! Egy beteg mellettem meg is jegyezte,- Vége az eligazításnak! A fehérköpenesek egymást szórakoztatva el is oszlottak a rejtélyes ajtajaik mögött!
Még röppke 20 perc, és szólítottak!
Bent elmondták, hogy nem kell félni nem fog fájni...
Aztán megkérdezték,- még nem is ivott és máris fintorog? Mert közben beállítottak a szendvicsgépbe, de nem tetszet a belé száradt szósz.
Persze, hogy fintorogam! Valami előző áldozat gyomortartalma, némi fehér vacakkal keverve fel volt kenve a gép felületére, éppen arra aminek a csinoska, kissé szőrös mellkasomat kellene nekinyomnom. (hogy fogom ezt kibírni?)
Szóltam, nem reagáltak, ekkor kiléptem a gépből, és kedvesen, de határozottan törlő anyagot, kértem. Adtak. Kitakarítottam, visszaléptem, nekidőlten pozicióba állítottak, és adtak ebből a vacak röntgenkotraszt anyagot is tartalmazó, az ízesítővel nem igazán jobbá tett "bizmutkásából"! Olyan gipsz ízű vacak.
Nyelettek állva, lassan többször is.
Aztán a géppel együtt lefektettek, és több pozícióban oldalról, háton, másik oldalról , hason is nyelettek, és közben többször is láttam, ahogy húz le bennem az álkaja.
A gyomromat nagyobbnak, a patkóbelemet kissebbnek gondoltam, de a vizsgáló doki elégedett volt mindennel. Még kicsit fejjel lefelé irányba is döntött a géppel, olyan -18 fokig, de nem talált semmit.
Ennyi!