Egy átvitt jelentés volt. Amit ti is értettetek sőt megértettetek a Loki meccsen. Ott a lelátón bárki meghalt volna a pályán...
Mennek. Van ahova elég a szekér is vagy a gyaloglás.
Magánszám. Mondhattam volna én is. Illés ölelgetése egy magán szám. Elhitted volna? Az is a Fradi volt. Sőt. Máshol nemigen elképzelhető jelenet. Része valaminak amit szerettek. Önkifejezés. Belőle ezt váltotta ki. De ez hosszú...

Persze. A bajnoki cím. De szerintem dicsőség a dobogó is a kupa győzelem. Vagy egy Kispestinek a bentmaradás. Ki mit állít fel magában. Nekünk ezzel a kerettel a bronz már csalódás. De elfogadtam volna. Mert egy Újpestnek mindig a dobogón kellene játszania szurkolói szemmel. Csak ti gondolkodtok mindig bajnokságban. Ha nem így akkor úg, de ez nem a realítás.
Én nem csak a sajátjaimnál számítottam győzelemre hanem nem akartam elhinni, hogy nem nyertetek.
Viszont rájöttem nincs Fradi szív, nincs misztikum. Vannak remegő lábú emberkék.

Én nem láttam nagy ünneplést. Pár ember gratulált. Egyébként a képeken is átjön, hogy majdnem mindenki csak nézelődik. Mondtam korábban. Ha egy ember is van aki ünnepelt azzal azonosítanak majd minket. Ilyen a viszonyunk.
Inkább az emberek egymással ölelkeztek és nevettek. Aki tehette telefonált hozzátok. Ez nem az MTK-ról szólt.

Ezt is írtam. Simon addig hajtotta volna őket míg a 10. percben nem vezettek. Várszegi takarodj hol volt hol nem volt. Ez sok dologtól függöt.

Mi kicsik lettünk volna. Csak mi megszüntettük volna az összes csoportot és azt nem kapta volan meg ami kellett volna neki. A szurkolót. Tudtuk mit akarunk és meg is tudtuk volna csinálni.
Az ETA vagy IRA is dolgozik egy ideje.

Én itt voltam akkor is. Vissza lehet olvasni ki mit írt akkor. Kevesen értették meg akkor tőletek a harcunkat. Most meg elvárjátok,hogy a semmit értékeljük mint teljesítményt.

U-boot