Ezek a kérdések további kutatás tárgyát kell képezzék. Számomra eddig az a magyarázat tűnt a leghihetőbbnek, hogy higításkor a várakozással ellentétben az oldott anyag nem felhígul, hanem éppen ellenkezőleg, a molekulái nagy aggregátumokat képeznek. Spektroszkópiás módszerrel mérve azt látjuk, hogy rendkívül híg az oldat, és nem vesszük észre az aggregátumokat, amelyeknek azonban jelentős biológiai hatása lehet. Ha ez így van, akkor nem is a víznek van memóriája, hanem ez az aggregátumképzés van a dolog mögött. De a vízmemóriát sem zárhatjuk ki, esetleg elképzelhető, hogy nagyméretű hidrogénkötött klaszterek bizonyos elrendeződéseinek olyan hosszú a relaxációs ideje, hogy ezt effektíve memóriaként észleljük. Tudvalévőleg a vízben a molekulák több száz vízmolekulából álló, hidrogénkötött klaszterekbe csoportosulnak, és amennyire én tudom, nem tudunk még mindent a vízben fellépő relaxációs folyamatokról, előfordulhat meglepetés ezen a téren, még ha nem is tűnik valószínűnek.