Nekünk bogarunk van, amit ugyanúgy (és kb. ugyanannyiért) csináltunk-csináltattunk meg, mint Sir Bors-ot a gazdája. Szinte roncsként vettük, most pedig majdnem olyan állapotban van, mint egy új. És érdekes, hogy amíg a családban a többi verda (pl. Astra, Mitsubishi Galant) sorra-másra szarik be, addig a 22 éves bogárka évi 20e km-t úgy megy el, hogy csak olajat kell benne cserélni, és semmi mást nem kell hozzányúlni. És ha majd egyszer mégis, akkor akár az út szélén is megjavítható egy NDK-s műanyag szerszámkoffernyi szerszámmal. Nem is beszélve arról, hogy az emberek inkább ezt nézik meg, mint pl. egy agyonspécizett Golfot (életből vett példa).
Persze ennek fejében vállalni kell, hogy ez is csak egy régi autó, úgyhogy hangos, szennyez, csak 100-110-zel lehet vele menni, a légkondit az elefántfül jelenti, a kormány-fék izomszervós, stb. Nem egy nagyon összetett technológia tehát, de itt jön be a nézőpontbeli különbség: sokan azt mondják, hogy a kocsi legyen tele mindenféle kütyókkel, és nyalja ki a seggünket, én meg azt mondom, hogy amennyivel kevesebb kényelmi biszbasz van, annyival kevesebb is tud elromlani.
Na, hosszú hozzászólás, és mégis csak szócséplés, mert én se tudom konkrétan kimondani, hogy az új vagy a régi a jobb.