Az inflációs ráta a fogyasztással súlyozza az egyes kosarakat. Tehát nem lesz felülreprezentálva benne a kereszthúros zongora a kenyérrel szemben, csak a ténylegesen elfogyasztott mennyiségben.

Az alacsony bérből élők és a nyugdíjasok esetében eddig ez a kormány tett is végre valamit. Az előző kormány (megfelelő jövedelem hiján) ténylegesen fel nem használható adókedvezményével szemben a minimálbár esetében az adó eltörlésre került, a közalkalmazotti fizetéseket pedig emelték. Tehát nem a jelenlegi kormány alatt fog ez a réteg elszegényedni.

Két dolgot kellene az árfolyampolitika kapcsán világosan látni: a kedvező exportfeltételek (gyengébb forint) a magyar foglalkoztatást segítik. A kedvező importfeltételek (erősebb forint) pedig a külföldi országok foglalkoztatását segítenék. A gyengébb forint tehát nem csak azt jelenti, hogy az exportáló vállalatok kedvezőbb feltételekkel működhetnek (megjegyezem a hatása ennek szétterül, mert adót a közös költségvetésbe fizetnek), hanem azt is, hogy a magyar vállalati szektor termelheti meg az egyes árucikkeket a külföldi import visszaszorulásával. Ez javítja a GDP mellett a külsö pozíciókat is. De az idegenforgalom esetén tényleges többletbevételt is jelent pl.

Jelen pillanatban nincsen inflációs veszély sem a magyar gazdaságban, sem a recesszió felé sodródó világgazdaságban. Ezért indokolt lépés volt inkább a növekedési lehetőségeket választani az antiinflációs prioritások helyett.