Hivatásszerű. Számomra — formális elemző számára — két, figyelemre méltó dolg van benne.

Az egyik az, hogy harmadixemélyben is Elnök Úrként hivatkoznak 0.V.-ra. Ez itt a vegytiszta szervilizmus esete, lévén a magyarban ennek mindkét, sajátos eleme (a nagybetűs írásmód és az "úr" titulus hozzábiggyesztése) is csak mexólításként használható. Köv.képp a kifejezés azt sugallja, hogy amikor látszólag hozzánxólnak, valójában akkor is 0.V.-hoz beszélnek: ő mindenhol jelen van, még az ilyen virtuális társalgásokban is. Nincs bizalmas kontaktus, nincs intim négyszemközt: 0.V. szelleme átleng mindent.

A másik, hogy a felszólító mondatokat rendre ponttal zárják le. Ez ugyan rendkívül magyartalan, viszont magabiztosságot és nyugalmat sugall: a felkiáltójellel végződő mondatok — ez a Kádár-kor egyik legátkosabb nyelvi öröksége — szenvedélyt és izgágaságot sugallnak. Ők látványosan szembefordulnak ezzel, és visszatérnek Antall egykori, "nyugodt erő" koncepciójához.

Profi munka. Szívesen írtam volna. Az meg nem baj, ha nevetgél közben az ember: nálunk, a Köz.téren is zengett a ház a röhögésemtől, amikor demagóg kampányszövegeket írtam — de bejött. Ne feledkezzünk meg arról, hogy nem mi vagyunk a célközönség. Márpedig arra — ezt Jóanyámon látom — ez bizony hat. Összetartás van.

(Egyebekben meg az a véleményem, hogy a Jobbik éppoly esélytelen, mint az új baloldal volt: ki hazánkban a választók nem politikai szándékokra, hanem személyekre szavaznak. Jól megcsinált személyekre. Amíg 0.V.-nak 80 pontja van a jobboldalon, addig ott 1*űen nincs igény alternatívára.)