Egy kis memóriaserkenést kaptam.
Nem ma, hanem az elmúlt két hétben.
Beugrott (mert eléggé feledékeny vagyok) hogy mivel húzta ki a gyufát az első szabadon választott ormány. Merthogy itt van újból:
- a hivatalos horngyulázás (Dajcstomi azsonta, istenőrizz, hogy mi a szocikat gyanúsítottuk a TÖRVÉNYTELEN és TITKOS stb. - ugyanakkor a Napi Mao szalagcímben hozta, hogy "Horn Gyuláék megfigyeltették a FIDESZ politikusait" alcím. "a szocik MÉG tagadnak" (kiemelés tőlem)
- a forint felértékelésének hangoztatása (amire annakidején rá is b@sztunk)
- idétlen nyilatkozatok, majd magyarázkodás, hogy nem is úgy gondoltuk, meghogy már megin a sajtó...
- a "sajtóval" való nagyon rossz kommunikáció
- Tőkés László, Duray Miklós, Csoóri Sándor túlszerepeltetése a médiában
- a békés átlagpolgár kedvének elvétele saját nemzeti identitásától
- gyűlölködés, uszítás az egy kalap alá vett "kommunisták" ellen

Az Antall-Boross éra bukott kádereinek a közéletbe visszacsempészése némileg emlékeztet arra, amikor Gyuluék visszahozták Dunai elvtársékat, de bevallom, én Ribánszkytól és Prieszol Olgától jobban féltem, továbbá Dunai elvtársék 94-ben is azok voltak, akik 89-ig, és nem fordítottak köpönyeget, mint sok szabadon választott társuk (akik nem voltak restek 94-ben újból a damaszkuszi út felé kacsintgatni)

Himnuszügyben.
Tetszik, hogy egy általam régen ignorált asztaltárs idézi a hozzászólásomat egy másik topikból a saját szájaíze szerint, majd vitába is száll vele.

Én - többek között - annyit voltam bátor közkinccsé tenni, hogy nem jó, ha egy amúgy is pesszimista nép nemzeti imádsága egy megzenésített panaszkönyv. Értendő ugyanez a Szózatra is.

Ego.
Szegény én. Nem emléxem, mikor és hol rúgtál belém.
Baj?