kirakósdit játszottam. nem rég találtam meg az ágy alatt néhány termetes procica és egy alig használt philip k dick regény mellett [hogy mennit kerestem!]. a puzzle neve memento, a dobozán fakó sárga post-it fecnin felirat: "ne felejtsd el megköszönni a rózsaszín zokni szeretőjének". hát most megköszönöm, bárki is legyen az. felnyitottam a láda tetejét, igen, ez ilyen régimódi puzzle, érezni az alkohol avitt illatát, a jobb felső sarokban még néhány vércseppet is találtam, a másik sarka pedig be volt horpadva. tehát, felnyitottam a ládát. valamiért azt hittem, zenélni fog, mint azok a képeslapok, amik hamiskás dallamkezdeményeket sajtolnak ki magukból gyámoltalanul, de ez megint inkább csak egy érzés volt, mint emlék. rémlik valami erről a kirakósról, mintha legutóbb nem tudtam volna rendesen összeilleszteni az elemeket, mert talán egy hosszú munkás nap vagy egy tmulatott éjszaka után álltam neki a kihívásnak? vagy lehet, valaki más tette, nem is én? kiszórom az elemeket. kisebb-nagyobb darabkák, megfakult memóriszeletek, amik önmagukban legalább annyira céltalanok, mint amennyire gyökértelenek. olcsó hasonlat, tudom jól, de most nem ez éltet. össze kell illesztenem a darabokat. de mi is ez tulajdonképpen? aha, egy kirakós. a kirakósnak megvannak a saját szabályai: előbb mindig elő kell keresni a legnagyobb darabokat, ha azokat megfelelően elhelyezted, akkor a többit már igazán nem nehéz hozzáilleszteni. persze, ezzel csalsz; saját kénye-kedved szerint alakítod a játékszabályokat, de úgy érzed, így lesz igazán izgalmas az összerakósdi, ha mindig minden fölösleges elemet visszatennél a dobozba, előbb-utóbb monotonná válna az illesztgetés. hosszasan leköt a játék, még szerencse, hogy nyílvánvaló, mit teszek, így magával tud ragadni, de mikor már majdnem előttem a kész kép, rá kell jönnöm, hiányzik pár darab. kicsit csalódott vagyok, de látom, mi hiányzik és gyorsan beillesztek pár hasonló elemet egy másik játékból. mikor ezzel végzek, már nem is emlékszem, miért is vettem elő ezt a játékot és nagyon félek attól, mi lesz, ha újra elrakom. talán megint csalódott leszek... miért is vagyok csalódott? talán azért, mert túl könnyen ment a kirakósdi. nosza, nehezítsük meg a dolgot! kinyitom a ládát [miért nem zenél?], találomra kiveszek néhány darabot és eldugom őket.