honogurai mizu no soko kara - dark water
[J, 2oo2, nakata hideo]

az ember, aki elküldte névadómat e világra, hogy megritkítsa a nyájat, mely elkanászodott, most ismét eljött. jamamura szadakó ideje lejárt, nemzetköziesedett, fehér kosztümét kikezdték, haját megfésülték, pedikürjét rendberakták, a videó kora úgy is lejárt már. nakata hideo a ringu után újabb szuzuki kódzsi írta urbánus históriát szabadít a félelemre éhes népre, amely a ringuénál egy picivel visszafogottabb, azonban nem kevésbé modern: videókazi helyett csőtöréssel támad!

tegye fel a kezét, akinek nem ismerős a szitu: félresikerült házasságából alig-alig menekülni tudó agilis, ámde felettébb szerény asszony egyedül neveli óvodás korú gyermekét, hétköznapi gondokkal küzködik, mikor egyszer csak természetfeletti eseménnyel találja szemben magát. jelen esetben egy szépnek egyáltalán nem nevezhető lakótelepi tömb sokadik emeletén, ahová a csonka család épp hogy beköltözött. a film magnus opusa a plafonból csepegő víz, s a játékidő is oly szépen terpeszkedik, mint a beázás a odafent. hideo most is az altatásra épít, hogy aztán az utolsó harmadban a frászt hozza a gyanútlan nézőre.

ha nakata új filmje megelőzte volna a ringut, bizonyára hatalmasat csattant volna, így azonban képtelenség elkerülni a szembeötlő hasonlóságot és jelen esetben a befejezés is meglehetősen kiábrándító. leírni azonban nem szabad a dark watert: japán közönségét ugyan rendesen megosztotta, de tartogat néhány olyan borzongós jelenetet, amit látva a tapasztalt horrorfaló is saját nyelvébe harap.