Vasárnap délután
a csöndes, hosszú ebéd után
a mama rámadta mindig a szép ruhát.

Az ajtóban még megfésült
és nem hallgatott rám,
ha kértem, hadd járjak így
egész héten át.

Szépruha .(Igen rumci,nem véletlenül írtam egybe.)
Ez a ruha nem azért volt szép, mert szép volt, hanem mert az embernek (jelen esetben gyereknek) ez volt az egyetlen jó ruhája.Ezt csak vasár-és ünnepnapon vettük föl.Ez egy fogalom volt.

Vajon közületek volt valakinek ilyen? Gyanítom, hogy legtöbbetek azt sem tudja, hogy mi volt ez?

Énrám nem a mama adta, hanem a nővérem, aki 10 évvel volt idősebb nálam.Amikor vasárnap ebéd után sétálni indultunk,én bizony nem kértem, hogy egész héten ezt hordhassam.Kényelmetlen volt, tiszta, és vigyázni kellett, hogy az egész úton tiszta is maradjon.De hát hogyan lehet úgy elnyalni egy fagylaltot, hogy ne csöpögjön le?
A nővérem ezt nem értette, s bizony gyakran szidott érte.Többek között ezért is utáltam a szépruhát.

Off: Még iskolába járok,
Kék köpeny a ruhám,(erre vajon ki emlékszik)

Igen mikor gimibe jártam, a köpeny volt a ruhánk.
No, nem a szép, hanem a hétköznapi.Ebben jártunk iskolába, ebben jártunk az iskolán kívül is.
Diáklányt abban az időben köpeny nélkül, csak vasár-és ünnepnapokon lehetett látni.

Hát nekem ez jutott eszembe a Vasárnap délutánról. Meg sok egyéb is.